1989 Chevrolet Beretta Base

2017 - Hogyan lesz ebből megint autó?

  • Mielőtt bármi komolyabba belekezdenénk elengedhetetlen egy takarítás a belsejének, hogy ne ontsa magából kilószámra a port és koszt, amit az utóbbi hetekben magába szívott. Elsőnek a padlókárpiton mentem át porszívóval, illetve amennyire lehetett a belső felületeket töröltem át. Persze a kosz egy része még mindig ott van, de az alapos takarításra majd csak az összerakás végeztével fog sor kerülni.

  • A felfrissített csomagtérbe visszakerült a pótkerék, illetve a gyári emelő is, a pótkerék fedelének pedig végre lett lezáró kupakja (amii a képen mondjuk pont nincs rajta).

  • A hátsó szélvédő alját takaró gumi, valamint a csomagtérajtó kédere is felkerült, természetesen mindkettőt először lemosva és a kosztól megszabadítva. Nagyon pepecs egy meló, de ha az ember egy patika autót szeretne összerakni, akkor nem szabad sajnálni tőle az időt. Ápolóval átkenve kifejezetten jól néz ki a fekete gumi.

  • Az összerakást hátulról kezdtük, a hátsó lámpák tartója, a műanyag takaróelem, illetve a lökhárítótakaró ment fel először.

  • A hátsó lámpákat is visszaraktuk, majd a csomagtérben a kaotikus kábelezést kicsit rendszereztem, hogy ne lógjanak mindenfelé random vezetékek.

  • Miután a szoknyákat felszenvedtük végezetül a tanksapkát raktuk vissza a helyére, ami új gumiütközőket is kapott. Ezzel végére is érkeztünk az első napnak, és itt szeretném megköszönni Álmosnak a segítséget a szerelésben!

  • A folytatásra kicsit várni kellett, hiszen másnap amikor ki akartam állni az autóval a garázsból nem indult, mivel csutkára le volt szívva az akksija. Hamar kiderítettem, hogy az ajtók kábelezésével van valami gebasz, mert nem érzékeli, ha be van csukva az ajtó, így pedig a beltéri világítások (a két pici izzó, amit nem szedtünk ki) folyamatosan égnek. Ezért egyelőre saru le minden alkalommal, ha ki- vagy beállok az autóval.

  • A logika szerint hátulról haladok előre, illetve kívülről a beltér felé. Így az autó orra volt a következő állomás, ahová egy új lámpatartót szereltem fel, mert a régi a mesteremberek keze munkájának nyomán szét volt teljesen vagdosva és furkálva, amitől elvesztette az egész a stabilitását, a baloldali fényszóró pedig mintha rohama lett volna, úgy ugrált folyamatosan.

  • A lámpatartóba remekül passzolnak az eredeti keretei a fényszóróknak, azonban a műszakiztatás miatt jelenleg '89-es Pontiac Trans Sport lámpái vannak benne, mert ezekben benne van a fránya E. Az eredeti lámpák vonalához nem igazodnak, de legalább így le lehet vizsgáztatni az autót. Persze az eredeti lámpák is megvannak, a cél pedig, hogy később egy esetleges OT minősítéssel visszakerülhessenek az autóra.

  • A GT-ről átkerült egy újabb kiegészítő, mégpedig a külső hőmérő, amihez sajnos nincs elektromos műszerfal, hogy ki is jelezzen, viszont így legalább nem lóg a kábele a semmibe.

  • Az új lámpatartónak több előnye is van, mint pl a kábeltartó klipszek, illetve az eredeti rögzítőcsavarok, amiktől így sokkal rendezettebb, és legfőképp eredetibb az autó. Így sokkal könnyebb a szétszedése is az egyes részeknek, és mivel a célom a teljes körű felújítás, az ilyen apróságokra is igyekszem odafigyelni.

  • A vezetőoldali kéderek is visszakerültek, így már nem úgy csapódik az ajtó, hogy kilométerekre is elhallik a visszhangja. Az ajtókédert cseréltem, így már nincs rajta szakadás sehol, ezen felül mindkettőt áttöröltem és gumiápolóval is átkentem.

  • Hát eddig jutottam a nap végére, nem olyan sok, de elégedett vagyok, főleg annak függvényében, hogy minden csavart egyesével megtisztogattam a rozsdától, mielőtt feltettem őket. A helyzetjelzők is visszakerültek, így elölről is kezd megint autóformát ölteni.

  • Na és itt érkeztem el ahhoz az igazi autószerelős mérföldkőhöz, amikor az ember pár óra alatt egy egész szótárnyi szitkozódás közepette képes leszedni 1 db lemezanyát!

  • Ezt az elemet akartam levenni, és bár a felső csavarokhoz könnyen hozzá lehetett férni, de az alsó felén két tőcsavaron lévő lemezanya rögzíti, amikhez már sokkal rögösebb út vezetett. Legfőképp az egyikhez, amihez kizárólag a kocsi alja felől, egy alig kézfejnyi résen keresztül lehetett hozzáférni úgy, hogy az ember csak millimétereket volt képes fordítani rajta a kulcsával, így pedig beletelt több mint 2 órába, mire sikerült leszenvedni. Nem mondom, hogy minden hajam kihullott, de sokszor gondoltam a kedves tervezők felmenőire.

  • Ha már lekerült az egész, akkor belülről a rozsda le lett kezelve és kapott egy új fekete réteget is.

  • Itt látható az a két tőcsavar amik a bonyodalmakat okozták. Itt jegyezném meg, hogy ezen az autón még mindig sokkal könnyebb volt leszedni , mint amilyen a 2.8-as motor esetén lett volna. Bele se merek gondolni.

  • És az egész szenvedés emiatt volt, hogy sikerüljön a klímapárologtatót megtisztítani az évtizedes kosztól ami eddig felgyülemlett itt. Amint látszik volt itt minden, ezért is vált időszerűvé a kitisztítása.

  • Ez az ötödik nap, és jelentem haladunk a munkával. Ma is egy dolgos nap vár ránk, de a látványos fázisa még nem ért véget az összeszerelésnek.

  • A közben beszerzett távtartó is felkerült a lökhárítóra, így nem csak az egyik fele lesz majd alátámasztva, mint régen.

  • Némi varázslat és hopp, már is nem olyan csupasz a kocsi eleje. A lökhárítótakaró végre visszaadja az egész kocsi formáját. A díszcsík helyének szürkéje sajnos nem lett pontosan eltalálva, de közben már beszereztük a megfelelő színt, szóval lesz mivel javítani rajta.

  • A kijavított és feketére fújt koptató nagyon pöpecül fest a kocsin, sokkal pofásabban néz ki, mint hajdanán.

  • Kipucoltam ezt a területet is, és a különbség szemmel is nagyon jól látható.

  • Még egy kis apróság, lefestettem az ablaktörlőkarokat, mivel az évek alatt már nagyon megkoptak szegények. A képen a különbség a festés előtt álló és a friss fekete réteget kapott kar között. Az ilyen apróságokkal nagyon szívesen babrálok, és ezekből a részletekből áll össze remélhetőleg majd az az autó, amit látni szeretnék.

  • Felkerült újra az első rács, ami meg lett tisztítva a korábbi bordó festéknyomoktól. Ezzel be is fejeződött a nagyon látványos része az összerakásnak. Ezután inkább apróságok, és a pepecs munkák következnek.

  • Nekem az egyik kedvencem az utángyártott motorháztető-borítás, ami sokkal, de sokkal klasszabb, mint a régi szakadt és potyogó darab. Az eredetihez hasonlóan üveggyapotból készült.

  • Újabb apróság: bekötésre került a motortér-világítás, ami így már nem csak dísznek van.

  • A fentebb említett, újrafestett ablaktörlőkarok is a helyükre kerültek, az újrafújt takaróelemekkel együtt. A friss fekete nagyon baba az autón. Még a patenteket is egyesével lefújtuk, hogy azok se rontsák sz összképet.

  • Elégedett vagyok a festéssel, és bár nem egy "15 méteres" autó, de sajnos 3-4 méterről már észlelhető, hogy bizony itt-ott valami nem klappol teljesen.

  • A legfeltűnőbb az a fényszórók helyzete, hiszen bár az eredeti lámpa kereteivel vannak feltéve az eredeti, hibátlan lámpatartóra, mégse passzolnak az elejéhez. Ennek az oka nagyon egyszerű, a műszaki vizsgáztatás miatt kellett szerezni olyan lámpát bele, amin van E jelölés, így pedig '89-es Pontiac Trans Sport lámpákat raktunk fel, amik az eredetihez hasonlóak, de azért mégsem egyformák. A cél, hogy egy OT minősítéssel vissza lehessen rá tenni az eredeti lámpáit.

  • A fényszóróknál azonban sokkal jobban zavar, hogy nem vettük észre, hogy anno milyen csúnyán csinálták meg a bal első sárvédőívet, ami így nem illeszkedik pontosan az autó elejéhez. Ez elég bosszantó, viszont egyelőre marad így. Majd ha szükséges lesz el lehet gondolkozni rajta, hogy egy esetleges cserével vagy ennek a kijavításával köszörüljük ki a csorbát.

  • Új nap, új eredmények. Ma egy hete dolgozom az autó összeszerelésén, és eddig sikerült tartani magamat a tervezethez. A hátsó lökhárítótakaró már korábban felkerült, de egy több centis hézag volt a lámpatartó és a takaróelem között, ami nagyon rosszul festett. Ezt orvosoltuk azzal, hogy leszedtük az egész lökőt és csupán két alátétet megfordítottunk a felfogatásánál. Ez illetve a csavarok meghúzása elég volt, hogy megemeljük az elemet annyira, hogy ne éktelenkedjen egy rés a hátulján.

  • Íme a módosítás eredménye. Sajnos a műanyag már kissé elvetemedett az évek alatt ezért nem lehet teljesen egyformára kihozni, de már alig észrevehető a hézag. Felkerült az alsó fekete csík is, illetve minden hiányzó világítást bekötöttem a kocsin.

  • Az apró részletek újabb példája: kicseréltem a baloldali küszöbtakarót, ami sajnos eléggé össze lett rugdosva a múltban. Az új a képen feljebb látható, sokkal szebb, mint a másik.

  • Szintén alig észrevehetők, de az összhatáson sokat dobnak a lefújt csavarfejek, amik így színben és állapotban is sokkal jobban passzolnak a fekete elemhez.

  • Ugyanígy jártam el a küszöbök rögzítőcsavarjaival is. Nekem nagyon tetszik az eredmény.

  • Egy laza kis esti munka volt, az oldalsó feliratok egyikéről lecsiszoltam a régi fekete festéket, ami már eléggé felpattogzott. Itt látszik a különbségek a két felirat között, ami csiszolva van, és ami még nincs.

  • Itt pedig megint a két darab látható, de már a csiszolt felirat újrafújása után. Csak a rend kedvéért itt a felső az, amit én festettem le.

  • És itt majd egy hétre szüneteltek a munkálatok, mert finoman szólva is megszenvedtünk a jobboldali ablaküveg visszarakásával az ajtóba, melyről kiderült, hogy nem is jó, mert az utángyártott lehúzó gumi nem illeszkedik rendesen, ezért pedig megint ki kell szednünk. Ez a pillanat volt az, amikor azt mondtam "elég!", és legközelebb csak egy hét múlva nyúltam megint az autóhoz, amikorra kicsit kisimultak az idegeim.

  • Másodszorra már sikerült jobban illeszteni a dolgokat, és felkerült többek között a friss fekete visszapillantó is, ami a többi feketével együtt nagyon, de nagyon jól passzol a kocsira. A kis gyöngyház, ami a visszapillantó színében van csak hab a tortán!

  • Az apróságok közül íme a saját kezűleg fújt aljzat az antennához. Minden kis "morzsa" számít.

  • A baloldali ablaknál már a korábbi tanulságoknak hála könnyebb volt a dolgunk, viszont itt belefutottunk egy újabb maradványába a korai "mestereknek", akiket már oly sokszor emlegettem. Annak idején nem nézték, hogy a gumisínt hogyan is kellene berakni, csak betömködték, aminek hála teljesen eltörött meg szétszakadt, így pedig okozott némi fejfájást, hogy miképp rakjuk vissza, de megoldottuk.

  • Az ajtózárak belső takaróinak sem ártott már egy új szigetelés. Habszivacsból vágtam az eredeti helyére darabokat, így pedig már nem csak foltokban van szigetelés az oldalakon.

  • Így nézett ki a régi szigetelőanyag, amit leszedtem.

  • És itt már fel is van szerelve az előbb még az asztalon száradó darab, persze ez is újrafújva.

  • A pepecselés kis pihenésnek is beillik a nagyobb dolgok között, így a nagy melegben. Itt éppen egy rácsnak a tisztítása zajlott fülpiszka segítségével.

  • Hogy a zár belső takarója fent van nem véletlen, hiszen visszakerültek a zárak is, amik szintén új fekete színben csillognak-villognak a mi legnagyobb örömünkre.

  • Kívül már szinte minden felkerült, ezért jöhet a beltér, ahova először a tetőkárpit, majd a napellenzők és a világítások kerültek vissza.

  • A kalaptartótól indulva elkezdtük a további építkezést.

  • Csak mert nagyon szeretjük a csavarokat festegetni...

  • Ha már az aljzata kapott új réteget, akkor magának az antennának is kijárt.

  • Tádám! Fent is van a helyén, színben pedig jól passzol az aljához.

  • Sikerült pótolni az egyik hiányzó matricát is a lámpatakaróról, ami a klímával kapcsolatos információkat hivatott jelezni.

  • A gyengébbek kedvéért felragasztottam a kitámasztó helyét jelző matricát is.

  • Természetesen kárpitot is akkor a legkönnyebb tisztítani, ha nincsenek bent az ülések meg a többi, ezért szereztünk egy gépet és nekiestem a pucolásnak. Két napot végiggüriztem, mire kétszer át tudtam menni mindenen, de abszolút megérte.

  • Már az első kör után is szemmel látható volt a különbség, de itt még nem álltam meg.

  • A második mosás után már tényleg több árnyalattal élénkebb lett a szőnyeg színe, a frissen tisztított kárpit illata pedig magával ragadó.

  • Így nézett ki a fürdő a száradó darabokkal. Az összes kárpitos eleme kapott a mosásból (a tetőkárpit kivételével).

  • Az időközben beszerzett szőnyegek is megtisztultak, így kerülnek majd be az autóba.

  • Illusztrációnak, hogy milyen színe volt annak a víznek, amivel a kárpitot mostam. A második tisztításnál is ugyanilyen volt, de nem akartam a végtelenségig csak pucolni.

  • Az utolsó napokban keveset fotóztam, így a részeredmények nincsenek megörökítve, de csiribú-csiribá csak bekerült a kárpit egésze.

Hozzászólások

  1. k.csaba  - 2017. május 15. 17:49

    Komoly munka! Gratulálok

  2. J.Acko  - 2017. május 15. 18:58

    Köszi szépen!
    Igen egész sok a meló, de minden percét imádom!!!

  3. Cece  - 2018. január 28. 19:32

    Én is gratulálok, nagyon sok melóval nagyon szép lett!

  4. J.Acko  - 2018. január 31. 18:34

    Köszönöm szépen! A sok munka még nem ért véget, van még hol szépülni.

  5. cadillacv8  - 2018. július 15. 21:34

    Elképesztő munka,elképesztő kitartás,nagyon-nagyon irigykedem,úgy hiszem pár információt fogok hasznosítani a leírásodból ha meg tudom majd élni én is ezt a fajta felújítást !
    Itt jól kijön a gép szeretete,és látszik hogy a gazdaságosság ,vagy a rentábilis megtérülés az mélyen lent maradt a szerelőakna aljában az olajsárban..ez a TE autód,nem másnak készült.
    Amit sokan nem látnak még : szinte egy ilyen autónak párja még az amcsi találkozókon is alig van,nemhogy az utakon !

  6. J.Acko  - 2018. július 16. 21:59

    Nagyon szépen köszönöm, remélem mihamarabb személyesen is lesz lehetőségünk beszélgetni!

  7. cadillacv8  - 2019. március 24. 11:01

    Azért ha egyszer eladod,az eurotax árhoz add hozzá a beleölt munkaórákat felszorozva egy átlag rezsióradíjjal :-)
    Ha egyszer értékesíted a gépet (de ne tedd! ),akkor ezeket az oldalakat nyomtasd ki előtte,és tedd a prospektusok közé,mert ez még egy autónyi árat megér legalább annak aki átlátja ezt a rengeteg melót amit beleteszel .
    Még mindig csodállak és meghajlok előtted !
    Pokol egy olyan autót rendbe tenni,amiből sok készült,de a használattól egyszerűen elpárologtak az utakról.. nyom nélkül eltűnve.
    A tipikusan amerikai autókhoz amiből 1/10-ét gyártottak,sokkal könnyebb bármit beszerezni mint ezekhez ..amit a nép használt,legyűrt.leharcolt,majd kidobott.

  8. J.Acko  - 2019. március 25. 22:05

    Az alkatrészekkel kapcsolatban igazad van, a mechanikát leszámítva nagyon nehéz bármihez is hozzájutni. A képekből már készült egy nyomtatott kivonat, hogy legyen mit lapozgatni annak, akit érdekel mi történt az autóval idáig. Az pedig a legeslegutolsó dolog lenne, hogy megváljunk tőle, hisz ez már régen sokkal többről szól, mint "pusztán egy autóról".


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • moparkid:

    Mikori évjárat? Teljesen más egy 77 79, 80-81, 82-86, 87-93 széria.

  • ben88:

    Az alváza -itteni mértékkel- nagyon jó állapotban van. Találtam egy

A lap tetejére