v8cars.hu | Future Cars - Koncepció autók

Future Cars - Koncepció autók


GMC Futurliner


Buick XP-300


Buick LeSabre


Chrylser Ghia Thomas Special SWB


Lincoln Futura


Oldsmobile Golden Rocket


Pontiac Club de Mer


Plymouth Ghia XNR


Ford Seattle-ITE XXI

Az ötvenes-hatvanas évek az amerikai autóipar számára az addig elérhetetlennek tűnő álmok megvalósítását jelentette. Most már bátran állíthatjuk, hogy az akkori formatervezők és mérnökök alaposan mellélőttek, amikor az ezredforduló autóját tervezték, ennek ellenére a céljaik hasonlóak voltak a mai konstruktőrökéhez: a kényelem, a minél magasabb fokú automatizáltság, és az alternatív hajtások megvalósítása. A különbség abban rejlett, hogy akkor a fogyasztás, a környezetszennyezés, az autó helyszükséglete, és súlya sokadrangú, de leginkább teljesen lényegtelen tényezők voltak.

Kennedy 1961-ben meghirdette a holdraszállási programot. Az űrkorszak beköszönte az autógyártásra is rányomta a bélyegét, az akkor tanulmányok leginkább egy sciene-fiction film díszletére hasonlítottak, semmint egy halandó ember közlekedési eszközére. A tervezők szeme előtt egy vezető nélküli, vagy botkormánnyal és gombokkal vezethető futurecar lebegett, melynek alakját az űrrepülő ihlette.

Nemcsak a formatervezők, de a mérnökök is kitettek magukért, a tanulmányautók technikai színvonala évtizedekkel megelőzte a korát. Divatba jöttek az alternatív hajtásmódok, és egyértelműnek látszott, hogy a befutó a gázturbina lesz. A Chrysler odáig merészkedett, hogy 1963-ban 50 darab gázturbinás autót osztott szét a legmegbízhatóbb vásárlói között, hogy két évig szabadon teszteljék azokat.

A fogadtatás vegyes volt, a tábor egyik fele rajongott a nagy teljesítményért, a másik fele pedig soha nem tudott megbarátkozni, hogy valaha is ez legyen a jó öreg alternáló motor helyett.

Egy érdekesség a gázturbinához, hogy 1965-ben Craig Bredlove a Spirit of America nevű, épített gázturbinás gépével túllépte a 800 km/h sebességrekordot, amit csak öt év múlva sikerült megdönteni egy egyedi építésű géppel Gary Gabelichnek (Blue Flame – 1018 km/h).

Pár ötletet sikerült átmenteni a tanulmányautókból a szériákba (felhajtható kormány, kiforduló ülés, varázsszem), míg több ötlet a süllyesztőben végezte (botkormány, üvegtető, gázturbina). Az embereket azonban érdekelték az álmok, és szívesen néztek a jövőbe az autókon keresztül. A General Motors Futurama kiállítása két évig élt, és több mint 29 millió látogatója volt.

Úgy gondolom, hogy az akkor létrehozott koncepcióautók formatervezése üres papírral, ceruzával, gyurmával, és valószínűsíthető drog-, és/vagy italfogyasztással történt. A mérnökök megálmodták bele a korszakalkotó hajtásláncot, és annyi extrát, hogy ezekhez az autókhoz képest még a nyolcvanas évek európai luxusautói is fapados modelleknek tűnnek. Ezeknek az autóknak köszönhető az is, hogy az európai emberek szemében akkor Amerika a végtelen optimizmus, és gazdagság szimbóluma lett.

Idősorrendbe rakva összegyűjtöttem nyolc koncepcióautót, melyek az én kedvenceim, és amelyek technikailag, vagy formailag kiemelkedtek a többi tanulmányautó közül:


GMC Futurliner (1950)

Nem hiszem, hogy nagyon kell magyarázni, hogy ez az autó(busz) miért került be a listába, egész egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindössze 12 darab készült belőle, a GM bemutató célokra használta.

Felnyitható oldalfala rejtette a bemutatásra szánt autókat, az áramról pedig saját benzinmotoros generátora gondoskodott. Jellegzetes volt a magas „pilótafülke”, és a mérhetetlen krómmennyiség.

A 400 ci motor nem túl meggyőzően mozgatta a hatalmas tömeggel és légellenálással rendelkező járművet, de megjelenésekor mindenki felfigyelt rá, a lényege végülis ez volt.

További információkat lehet találni a fórumon.


Buick XP-300 / Buick LeSabre (1951)

Mindkét autó a GM Styling és Buick Engineering közös vállalkozásának szüleménye volt, ennek köszönhető a rengeteg közös alkatrész.

Hajtásukról egy metanol-benzines, feltöltött V8-as (216 ci) gondoskodott, amely 335 lóerőt adott le a hátsókerekekre, ezzel 140 mph/h végsebességet biztosítva az űrjárgányoknak.

A karosszériák sajtolt-hőkezelt alumíniumból készültek, és a létező összes extrával felszerelték, többek között elektromos tetővel is.

A rejtélyesebb neve ellenére az XP-300 hasonlított jobban az akkori szériagyártású Buickokhoz, míg a LeSabre nem hiába kapta nevét az F86 Sabre sugárhajtású vadászrepülőgépről.


Chrylser Ghia Thomas Special SWB (1952)

K. T. Keller volt a Chrysler elnöke 1935-1950-ig. Az irányítása alatt a cég virágzott ugyan, de a járművek konzervatívak és unalmasak voltak. A 2. világháború után szükség volt a változásra, és az új dizájnra, az autógyártók sorra mutatták be koncepcióikat.

Ez az autó volt a Chrysler válasza az európai autógyártók, és az amerikai vetélytársak világháború utáni próbálkozásaira.

Ugyan a Thomas Specialt 1952-ben tervezték, de a nagyközönség számára az 1953-as Pars Auto Show-n mutatták be.

Egy 331 ci V8-Hemi hajtotta, amely 235 lóerőt adott le egy háromsebességes automataváltón keresztül.


Lincoln Futura (1955)

Ha ismerős ez az autó, nem meglepő dolog, ugyanis az 1966-ban induló Batman tévésorozathoz ez szolgáltatta az alapot.

A V8-as motor az eredeti koncepcióautóban kereken 500(!) lóerőt adott le, amit aztán a sorozathoz már lebutítottak 330 lóerőre.

Soha nem volt sorozatgyártásban, a Ghia cég készített belőle egyetlen darabot 250.000 dollárért. A Futura még a korabeli koncepcióautók közül is kiemelkedett extravagáns külsejével, főleg, hogy a legtöbb korabeli koncepcióautóval ellentétben részletesen kidolgozott és teljesen működőképes volt.

Különös ismertetőjele, hogy a sofőr és egy utasa üvegbúra alatt ült, körkörösen kilátva abból.


Oldsmobile Golden Rocket (1956)

Ha ránézünk a képre, megállapíthatjuk, hogy ennek az autónak az elnevezése nem okozott sok fejtörést a marketingeseknek.

Érdekessége, hogy beszálláskor az ülés kifordult, a kormány felemelkedett, és a tető is kinyílt a könnyebb beszállás érdekében. Működő hajtáslánccal nem rendelkezett, inkább csak játék a formákkal, és az érdekes, és kényelmes megoldásokkal.


Pontiac Club de Mer (1956)

Ez az autó volt a GM Motorama 1956-os évének legfőbb látványossága. Paul Gillien agyszüleménye az eredeti funkciója szerint Bonneville-i gyorsasági babérokra tört.

A karosszéria galvanizált alumínium, és mindössze 38 inch (92 cm) magas volt. A motortérben egy 300 lóerős Stato-Streak V8-as dohogott.

Az autónak volt egy negyedakkora, teljesen élethű, és működő mása, ami a roadshow-kon az eredetivel együtt népszerűsítette a Pontiacot, azonban ma már csak az ¼-es modell van meg, az eredeti megsemmisült egy tűz során.


Plymouth Ghia XNR (1960)

Kevés autó volt, mely így megosztotta a közönséget, mint a Virgil Exner főmérnökről elnevezett autó. Az aszimmetrikus csuklya, és a cseppet sem hétköznapi orrkiképzés nem tartozott az átlagautók jellemzői közé.

Az utas oldali rész lefedhető volt, és így a szinte teljesen zárt, és nagyon jó aerodinamikai értékekkel bíró autó 140 mph csúcssebességre volt képes a „mindössze” 200 lóerős hathengeres motorral.


Ford Seattle-ITE XXI (1962)

A korszak legelőremutatóbb koncepcióautója.

Sok, ma is alkalmazott (vagy éppen most begyűrűző) technikát vonultattak fel benne: elektromos kormánymű (steer-by-wire ) fedélzeti számítógép, navigációs rendszer, a hajtásról pedig üzemanyagcella gondoskodott, mindezt 1962-ben!

Ha mindez nem lenne elég, az autót az üvegkupola teteje, a bukólámpa, és a dupla mellsőtengely tette különlegessé.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • DRW:

    Zolának kitartást, a többieknek meg türelmet. Lazítsatok... Közeleg a

A lap tetejére