Első ránézésre nem tűnik ritkaságnak ez az autó, de az ajtajait megszámolva rögtön kiderül, hogy mégsem gyakori darab. Egyszer egy másik Malibu kapcsán már írtam, a kétajtós változat ritka madár hazánkban.

Ez az autó az európai piacra készült, Svájcban építették 1979-ben. Első 16 évét kinn húzta le, végig egy tulajdonos szerető irányítása alatt. Ez ad magyarázatot arra, hogy a kocsi több mint 20 év után mindenféle komoly restaurálás nélkül is jó bőrben van.

Öt éve, 1995-ben került az országba, sokáig hánykódott, mire végül „Malibu Tomi” tulajdonába került. A hányattatások alatt sok-sok átalakításon ment át, az állapota romlott, romlott. De végre ismét egy megszállott ül a volán mögött, aki szerelmes a Chevybe.

The Heartbeat of America - Amerika szívdobbanása. Mi más lehetne ez, mint a V8-as motorok hangja?! Amerika szíve 8 hengeres és négy ütemre jár.

A Malibu esetében ez egy 5 literes, 160 lóerős koromfekete V8-as motorban testesül meg. Tomi nem tudta, hogy az autója eszi az olajat, erre sajnos már csak a fura, kopogó hangok ébresztették rá. Ekkor már csak egy 70%-os motorgenerál segített: dugó, gyűrű, vezérműtengely és csapágycsere.

A piros belső tér amerikai autósan szép, nehéz egy ilyen belsőről bármi újat mondani. Természetesen bőr, természetesen króm, bár itt-ott már a műanyag is szerephez jutott. Érdemes elcsemegézgetni a részleteken is. A visszapillantó tükörben például egy pörögve érkezésünktől halálra rémült tanulóvezető látható. :)

A szélvédőn kipillantva pedig egy régebbi hónap autója, no meg a mi kis csapatunk látszik. De az autó belsejénél maradva! Az ülések első ránézésre nagyon vékonyak, tapasztalatból mondhatom, hogy mégis meglepően kényelmesek. A hátul ülőknek is méretes hely jut.

A Malibu Classic Tomi első autója. Ismét egy jó kezdés! A vásárlás története a már jól ismert meglátni és megszeretni. Tomi a hatalmas hátsó lámpákba esett bele azonnal, és rövidesen a motorja és az összes pénze bánta ezt a találkozást. Olyannyira az összes, hogy az átírásra is még két hónapot kellett spórolnia.

Sőt, egyszer úgy nézett ki a dolog, hogy el kell válniuk. Tomi meghirdette a Chevyt, de az összes érdeklődőt elküldte, hogy már elkelt az autó. Valahol még olvasható a V8 vendégkönyvben a bejegyzése: „Inkább nem eszek!” :)

A helyzet azóta sokat javult. A mindennapos használat mellett is jutott pénz az új kerekekre, rövidesen sor kerül a futómű felújítására és az új fényezésre is. És őszintén, a képeket nézve ki az, aki eladna egy ilyen autót?!