Egyik szemem sír, a másik nevet - írtam Máté Viktornak, a Monza tulajdonosának. Nevet, mert végre a mi kis városunkban, Dunakeszin is van klasszikus amerikai autó, sír, mert nem az enyém az első... Mindenesetre jó érzés ezzel a kocsival találkozni a város utcáin. Egyedi darab, Viktort mindenki messziről felismeri.

Az autó hátulja egy kicsit a Mustang II-eseket, az eleje a második generációs Camarokat idézi, a hátsó oldalablakok, és az azokat körbeölelő félbőrtető mégis egyéniséget varázsol a Monzából. A csillogó barna szín keveredése a krómdíszekkel szolíd eleganciát kölcsönöz az autónak.

Viktor szívét is egy ACCH találkozón ejtették rabul az amerikai gépek, végül idén júniusban teljesedett be az álom, Viktor megvette a Monzát, nemcsak élete első amerikai, de élete első autóját. A kocsi Németországból került hazánkba, kinn egy nagymama bevásárló autója volt, hosszú évekig garázsban pihent.

A nyugis évek jót tettek az autónak, a feje fölött eltelt 20 év meg sem látszik rajta, fiatalos lendülettel, jókedvűen falja a kilométereket. Igen, a kilométereket, hiszen ez az autó az európai piacra készült. Európai szabványú világítása külön áldás itthon a szigorú rendszabályok dzsungelében. Így a Monza eredeti állapotában van, nem rondítják lökhárítóra szerelt Robur lámpák.

Az autók mellett Viktor másik gyengéi a majmok, az egyik képre jutott mindkettőből. A dobókockák mellett ugyanis a Monza extrafelszerelései közé tartozik egy kedves kis gorilla is, aki a bal hátsó ablakból vigyáz az autóra.

Akit a Monza enyhén európaiasított külseje esetleg nem győzött volna meg, az is beadja a derekát a hamisítatlan amerikai belső láttán. A szétrepedt eredeti váltógombot helyettesítő narancssárga billiárdgolyóval négy előremeneti és egy hátrameneti fokozat közül választhatunk, a kézi váltóhoz természetesen kuplungpedál is jár.

Hátra nézve azonnal szembeötlik az óriási kardánalagút, mely az üléssort is kettéosztja. A képeken látszik, hogy elég közel merészkedtünk a Dunához, a hátsókerékhajtás itt meg is mutatta negatívumát, az autó azonnal beásta magát a kavicságyba, alig tudtunk visszakecmeregni az útra.

A kormánykerék mögül két nagy műszer, a sebesség- és a fordulatszámmérő szemez velünk, jobbra a fémszínű panelből az eredeti és működőképes középhullámú rádió kapcsolói vonzzák az ujjainkat. Vigyázat! Csak Petőfi és Bartók kedvelőknek!

És hogy mitől mozog a jószág? Egy aprócska, mindössze kétliteres, elől hosszában beépített soros négyhengeres motor dolgozik a Chevy embléma mögött már-már nem is amerikai léptékű fogyasztási adatokat produkálva. 10 literekkel eljár, a kis motor miatt minden költsége pénztárcát kímélő.

Hogy ezek után mégis miért eladó ez az autó? Viktornak hiányzik egy másik sornyi henger a meglévő négy mellé, egy igazi V8-ast szeretne. Egy csónakfarkú Buick Riviera lenne álmai netovábbja.