A történet valahol itt kezdődik. Néhány hete a levlistás haverokkal Győrben jártunk, ahol Koncz Gábor barátunk igazi autót vett, egy 1977-es Chevy Camarot. Két autónyi amerikai autós őrült állta rögtön körül a gépet, több szem többet lát alapon hibákat keresve milliméterenként vizsgáltuk végig az áldozatot.

Mivel csak elenyésző apróságokat találtunk, az autó rövidesen gazdát is cserélt. Aztán hazafelé vettük az irányt. Azaz csak vettük volna, hisz a 295-ös hátsó gumik mindenre hajlandóak voltak a tapadáson kívül. A fékről lelépve alapjáraton elpörögtek a kerekek, egy zöldnél elindulva a pirosra már el is jutottunk a kereszteződés közepéig.

Szépen nyugisan, ezerötszázas fordulaton bugyogtunk fel Győrből Budára, közben azért páran leizzadtak. Nemcsak mi az autóban, de azok is akik óvatlanul a közelünkbe keveredtek, például előzni próbáltak minket a behavazott autópályán. Egy hosszabbra nyúlt tologatás után az autó elfoglalta új helyét Gazdagréten.

Itt a fél lakótelep csodájára jár Gábornak, mikor életre kelti a nyolc hengert. A fojtatlan küszöbkipufogók nemcsak a motor hangját sugározzák, a kellő tisztelet nélkül közeledő kíváncsiskodót a lábáról leégett szőr még napokig emlékeztetni fogja a Camarora.

Pedig az autó nem hordja fenn az orrát. Inkább a másik vége tör az ég felé. Előre kicsit kisebb kerekeket tettek, a hi-jacker egy leheletnyit még emel a hátsó hídon, a Camaro szinte belefúrja csőrét az aszfaltba. A kocsi igazi csemege a rosszindulatú rendőrök számára.

A kedvükért került a hátsó irányjelző a tolatólámpa burkába, és miattuk rontja az összképet a hatalmas papucsok mögé szerelt sárfogó gumi. Azért a küszöbkipufogóba és a sötétített hátsó szélvédőbe még így is bele tudnak kötni.

A Type LT a Camaro magasabb felszereltségi szintű változata, ebbe például a bőrbelső és az elektromos ablakok tartoznak. Az autót feltörték, és a kitépett rádióval elszakított vezetékek miatt a műszerfal és a kapcsolók egy része lebénult, de Gábor már jól halad a rekonstrukcióval, ismét van index, reflektor is.

Az igazi kényelem az első üléseken utazók privilégiuma, akinek a hátsó rész jut, az lemondhat a mozgásról, lábnyújtogatásról, mocorgásról. De panaszra így sem nyithatja a száját, egy Camaroban utazik! Én is csendben tűrtem a rám szabott „súly a hátsó tengelyen, hogy ne csússzon annyira az autó„” szerepet Győrből hazafelé.

A motorteret egy gyönyörű V8-as tölti ki, csillapíthatatlan étvággyal nyeli a benzint és falja a kilométereket. A fényképek készítésekor a gyertyák miatt egy kicsit gyengélkedett (állítólag 80 lóerő mínuszban volt), a fogyasztása is felkúszott 25 literre, de ez átmeneti állapot, egy gyújtásbeállítás segíteni fog.

Mit mondhatnék még? Álmaim autója, minden jót hozzá, és nagyon vigyázz rá, Konor!