Dunaújváros, 2000 augusztus 11-13, VI. Nemzetközi Amerikai Autós Fesztivál. Kipipálva. Kicsit többet vártam. Lehet, hogy túl sokat vártam, nagyon készültem, hisz ez volt az első nagy találkozó, ahová én is amerikai autóval mentem. Kicsit csalódtam. Egy kicsit laposra sikerült a rendezvény. Ez nem feltétlenül a szervezők hibája. Kevesen voltunk, kevesen értették, hogy itt most miről is van szó.

A szokásos módon egy rövid élménybeszámolóval és sok-sok képpel készültem. Nem várt segítséget is kaptam, így most nem csak a saját fotóimat láthatod. Köszönet illeti GP-t a fantasztikus fényképekért!

Csütörtök este indultunk útnak, reméltük, hogy az elsők közt érkezünk, és ha úgy adódik, segítünk a szervezőknek. Az út nem volt sikeres, késtünk, a sátrakat vaksötétben állítottuk fel, és már hajnalodott, mire elhelyezkedtünk. De legalább mi voltunk az elsők. Reggel kiderült, hogy nem is végeztünk rossz munkát.

De ez a reggel csak nem akart elmúlni. Úgy kalkuláltunk, hogy péntek délutánra már nagyon sok autó lesz. De még este sem volt. A pénteki nap két abszolút győztese számomra a Tempest és a Newport volt.

Aztán egyszercsak eljött a szombat, végre elkezdtek gyűlni az amerikai autósok. Ez a nap volt a találkozó legjobbja, a létszám is itt tetőzött, de még így is nagyon sokan hiányoztak. Olyan autók, amik jelenléte nagyot dobott volna a találkozó színvonalán. De jöjjenek inkább azok, akik ott voltak!

Például a Corvette-ek. Sokak gyengéi ezek az autók. Nekem legjobban a Stingray-ek tetszenek, és szerencsére ezekből nem is volt akkora a hiány.

Jópár terepjáró, pickup is képviselte a tengerentúl autógyártását. Egészen az öreg katonai Jeep-től a néhány éves teherautókig.

Külön szót érdemel a frissen restaurált 1968-as Buick Riviera. Én most találkoztam vele először, nagyon meggyőző jelenség. Fantasztikus formatervezés. Nem véletlenül választották meg a találkozó legszebb autójának.

Talán a következő év befutója lesz ez a Chevelle. Még restaurálás alatt áll, de ami már kész van belőle, az nagyon meggyőző. Tökéletes színválasztás, rendkívüli forma, gondos munka, és az a motorblokk!

A találkozó külön színfoltja volt a Magyarországon hivatalosan most debütáló Hummer. A friss márkaképviselet egy vadonatúj 6.2D Hummerrel tette meg látványos belépőjét a hazai amerikai autós porondra.

Próbáltam külön figyelmet szentelni az autók belső terére is, hiszen ezek a kompozíciók legalább annyira érdekesek, mint a külső burkolat, a vas.

No meg a motorterekre is gondoltam. Hisz a magazin neve nem véletlenül V8. Rácáfolt erre az ezüstszínű Dodge "Al Bundy" Dart, soros hathengeres motorja maga a gyönyörűség!

Aki figyelmesen járt-kelt a tábor területén, egy csomó érdekes apróságot figyelhetett meg. Csak meg kell állni egy pillanatra, gyönyörködni a részletekben.

Mint minden találkozónak, ennek is a felvonulás volt a csúcspontja. Jópárszázezer köbcenti dübörgött végig a városon. A rendőri segítséggel meg voltunk elégedve, fennakadás nélkül haladhattunk.

A japánatotemetés idén nagyon rosszul sült el. Talán kevesen voltunk, talán már unalmas, talán többen is felfogták, hogy nem feltétlen a rombolás a legjobb szórakozás. Talán az első sorban anyázó öltönyös papa a hozzá tartozó mamával és kisgyerekkel nem épp a megfelelő közönség. Talán otthon maradhattak volna...

Vasárnap hirdette ki a zsűri az eredményeket, a legszebbek, legjobbak a színpadra is felálltak, ami recsegve vette vállára a több tonnás autócsodák terhét. Meglepően sokan maradtak a program végére, jó volt látni a sok kiosztott kupát.