v8cars.hu | 13 állam 4 hét alatt, 1. rész, New York

13 állam 4 hét alatt, 1. rész, New York

Korábban nem is igazán gondolkoztam el azon, hogy egyszer én is eljuthatok Amerikába. Néhány közeli országban már jártam, és az ott látottakból kiindulva azt mondhatom, engem a vidéki élet érdekel, a természet, nem pedig a nagyvárosok.

Amerikáról is azt gondoltam (ami a filmekből átjött), hogy New York, Los Angeles, stb. nekem nem igazán tetszene, viszont a Suttogóból megismert Montana már igen. Ajtofelfa beszámolóját olvasva és Slowlow videóit nézve persze én is irigykedtem kicsit, és közelebbinek, egyszerűbbnek tűnt a dolog. Aztán az élet úgy alakult, hogy 2010 szeptemberét Amerikában töltöttem, 13 államban járva, összesen közel 9600km-t autóztunk.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szervezést majdnem teljes egészében testvérem végezte, aki Írországban él. Az internet remek dolog, szinte bármit elintézhet az ember. Mi úgy indultunk el, hogy az egész hónapra, napokra leosztva meg volt tervezve minden, szállás, autó, mit, mikor, hol, stb. Európai szemmel nézve elég durva terv született, napi átlag 650-700km utazás állt előttünk, persze volt néhány állomás, ahol több napot is eltöltöttünk.

Miután az ESTA-t néhány másodperc alatt megkaptuk (még 2009-ben) és Dublinból indulva, már ott megtörtént a bevándorlási procedúra, így nyugodtan ülhettünk fel a repülőre, nem kellett azon izgulni, milyen kedve van a vámtisztnek, és vajon visszafordítanak-e.

A Dublin New York út 7 órás volt, és szerencsére „odafelé” nyertünk az időeltolódással. Több verziót is hallottam, hogy érdemes utazni (az egyik szerint be kell rúgni) de mi azt választottuk, hogy fent maradunk addig, amíg a helyiek is készülődnek nyugovóra térni. Ez többé kevésbe be is vált, mert amikor mi leszálltunk New Yorkban délután 3-kor, akkor Dublinban már este 9 volt, de sikerült kihúzni helyi idő szerint fél 10-ig. A képek innentől kezdve mutatják be a történteket.

Másnap a „késői” lefekvés ellenére is felébredtem hajnal 4-kor, és a szoba ablakából kinézve megörökítettem a napkeltét (már ami látszik a felhőkarcolók között) A reggeli után elindultunk sétálni, mert itt ekkor még nem béreltünk autót, és a szállásunk is elég jó helyen, a Central Parktól néhány utcányira volt. Mindenkinek ajánlom a hotels.com oldalt, mert itt olyan akciókat lehet találni, illetve olyan szobákat is meg lehet még találni, amit a kinézett hotel oldalán lehet, hogy már nem.

Délelőtt a környéken sétáltunk, benéztünk a Central Parkba, és vettünk jegyet egy hop on-hop off buszra, ami Manhattan déli részén jár. Több ilyen buszjárat és társaság is van, ezek általában a turista nevezetességeket kötik össze, és egy jegy 24 óráig érvényes. Még 2006-ban Dublinban utaztam ilyen busszal, véleményem szerint ott jobban működik, persze New Yorkban sokkal nagyobb a tömeg, amit nehezebb kezelni.

Az egyik kedvenc élményem a buszozással kapcsolatban, az emberi leleményességről szól. Valahol Chinatown, vagy Little Italy körül járt a busz, és éppen megállt, amikor az ott vizet áruló srác fogta az előre, erre a célra kialakított lapátnyélre szerelt, 4 üveg víz tárolására alkalmas eszközét, és a magasba tartva kínálta a termékét megvételre.

Miután leszálltunk a buszról, visszamentünk a szállásra, feltölteni a fényképezőgépemet, és egy kicsit felfrissülni, majd elindultunk a Central Parkba, hogy rendesen körülnézzünk. Fantasztikus egy hely, a nagyváros közepén egy hatalmas zöld terület. 3 tömb széles és az 59-től a 110. utcáig húzódik. Mi be sem jártuk az egészet, csak a Bethesda Fountainig mentünk, ami a 72. utca magasságában van. Ha az ember körülnéz, akkor mindenfelé fák, zöld területek, tavak vannak, de ha felemeli a tekintetét, akkor a háttérben ott magasodnak a felhőkarcolók, furcsa, érdekes látvány. Itt a parkban két dolgot kerestünk meg, a Bethesda Fountain (az árkádos, azulejos, szökőkutas rész, a csónakázó tó mellett) után, a másik a Strawberry Fields volt. Itt található a földön mozaikokból kirakott Imagine, amit John Lennon emlékére „állítottak”.

Kicsit vicces, hogy Amerikában minden nagyobb emlékműnél, érdekességnél sorba kell állni, hogy fényképezni tudjon az ember. Az este közeledtével visszamentünk a Rockefeller Centerhez, hogy megnézzük New York éjszakai fényeit 67 emelet magasságból. A gyorslift ezt a távot kb. 40 másodperc alatt teszi meg. Hiába volt kellemes idő a földszinten, a tetőn rendesen fújt a szél, elég nehéz volt a kompakt gépemmel jó képet csinálni, és sikerült megfáznom is. Másnap korán kimentünk a reptérre, és indultunk tovább Los Angelesbe.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • Flex:

    Ez az egyik legnagyobb hazai amerikai autós felújítàs story.

  • waspos:

    Csodaszép Madárka!!!Nagy gratula hozzá!

A lap tetejére