Műhelylátogatáson a Last Baronsnál
Amióta sok év után ismét műszaki van az autómon, kikopott a projektelés az életemből. Nem töltök hétvégéket, éjszakákat a műhelyben, nincs állandóan leverve a kezem, és az orromból is kitisztult a rozsda, fémpor és olaj keveredő szaga.
Last Barons
A Last Barons egy maroknyi, elkötelezett benzinvérű klubja, akiknél a járművek olyan fajtája van előtérben, melyek nem feltétlenül a csillogásról szólnak. | |||
Örömmel vettem hát kölyök meghívását a Last Barons bázisra, hogy megmozgassam a fantáziám, és nem mellesleg egy kis műhelyszagot is szívjak magamba.
A fentebb említett projekt kategóriák egyikéből sincs hiány a telepen. Ami az egyszerű halandó számára egy semmire való rozsdás roncs, a bárók fejében már leszakítja az arcodat.
A nézelődést egy ’50-es Chevy üres héjánál kezdtem. A négyajtós teljes lakatolásra, komplett padlólemezre vár, és ezen kívül a félre sikerült csoppolását is helyre kell hozni. Egy korábbi szaki keze alatt az egyik oldal vágása erősebbre sikerült. Pedig igaz a mondás: „Measure twice and cut once”.
Általában jobban kiadja a formát egy kétajtós kupé, de a megrendelőt nem sikerült rábeszélni az átalakításra, a gyerekek miatt praktikusabb, ha vannak hátsó ajtók is. Az alváz kész, a motor kész, talán idén nyáron egyesülnek a kész bódéval. Leírni könnyű, de rengeteg munka vár a fiúkra, hogy teljesítsék a tervet.
Egy másik kuncsaft projektje már a célegyenes bejáratára fordul rá, a fiúk a biztos halálból hozták vissza a Flameray névre keresztelt 1973-as csónakfarkú Rivierát. Az autó nem is olyan rég még tetejétől megfosztva, lim-lomokkal telepakolva várta sorsa jobbra fordulását vagy a teljes elmúlást. Azóta nagyot fordult a világ, kész a lakatosmunka, a fényezés. Egyedi bölcső, első-hátsó futómű, egy kis igazítás itt, egy kis átalakítás ott, és lassan talpra áll. Az ember szeme érzi, hogy valami más mint eredetileg, de nem talál kapaszkodót, apró módosítások adják ki az összképet.
Egy v8 olvasónak sem kell bemutatni az emlékezetes színű Gold Fevert. Az üvegszálas ’27-es Ford fülke köré épített roadster már több találkozón is részt vett, és nem csak álldogálva, kiállítási darabként. A V8 kupán a közönség nagy örömére sorra tolta a negyedmérföldes futamokat. Jó kérdés, hogy valaha késznek nyilvánítható-e egy ilyen egyedi autó, mindenestre közel áll hozzá. A végső simítások és tesztek után hamarosan új gazdáját fogja boldogítani.
Akkor sem marad majd a műhely rod nélkül, hiszen egy ideje már készül a világháborús bombázó témáját feldolgozó Dodge pickup, a Liberator. A gyárilag súlyos vízfejűségben szenvedő fülke teteje alapos átalakításra szorul, jelenleg a tűzfal, a szélvédő, és az ajtókeretek mutatják az arányokat. Ígéretesek az alapok, és ha a jó témaválasztást sikerül átfogóan megvalósítani, újabb emlékezetes hotrod születik majd.
Egyelőre egy flathead motor-váltó kombó és a falra akasztott tűzfal és szélvédő keret a tárgyi bizonyítéka annak, hogy a feladatok között egy 100%-ig klasszikus Ford roadster építése is szerepel.
Üres bódéként a mi műhelyünk udvarán is időzött az 1970-es Buick Skylark és az 1973-as Chevy Nova. Sajnos nálunk egyik sem került sorra, itt mindkettő haladt, azóta alvázat, futóművet kapott.
Azért a báróknál sem kell minden kilincs köré autót építeni, nem kell minden járművet apróra darabolni, majd tetszőleges sorrendben újra összevarrni. Vannak hagyományosabb munkák is, persze nem hétközapi autókkal.
Hány darab is lehet az országban a legendás 428-as Cobra Jet motorból? Jééé, mintha ennek a fehér a Cougarnek az orrából épp az kandikálna ki! Amott meg egy ős Hemi az ’56-os New Yorker motorterében. Nocsak, azt a kombit meg mi támasztottuk fel majd tíz éve!
A ponyvák alól újabb és újabb projektek bukkannak elő, talán egy élet is kevés arra, hogy mind megvalósuljon. Ehhez bizony napokat, éjszakákat kell műhelyszagot szívva eltölteni, közben esetleg még a kezét is leveri az ember. Ez ilyen sport.
Hozzászólások
Szokás szerint jó és korrekt cikk! Köszönjük Zola!
EZ AZ A HELY AHOVA KIMÉSZ REGGEL ÉS NEM EGÉSZ NAPOS HANEM EGÉSZ ÉVES VAGY SOK ÉVES MUNKÁT TALÁLSZ MINDEGYIKEN EGYSZERRE CSINÁLNÁL VALAMI KICSI DOLGOT CSAK MENJEN A SZEKÉR,DE HIÁBA LESZ KÉSZ VALAMELYIK MERT ÚGYIS JÖN EGY MÁSIK SOK MÁSIK!!!! CSODÁS IGY TOVÁBB ZOLA!!
De megjött a kedvem megint..
Csak tátom a számat, mik nőnek ott ki a fű közül még! És irigykedem, hogy egyeseknek ez a napi munkája, függetlenül a megélhetési faktortól.
Áhhhhh,kész vagyok...Nagyon köszönjük a képeket Z...
Nagyon jó cikk! Öröm volt olvasni, köszönjük!