1993 Cadillac STS Szipi

Frissítve: 2017. augusztus 3. bumbi bumbi garázsa 11,072 56 3

STS

  • 2012-ben megérett bennem a gondolat: kéne egy autó. Sokat nem gondolkodtam rajta, a klasszikus Opel Astra, Suzuki vonal kilőve, két esélyes maradt, a kacsaseggű dízel Megane és az STS. A Megane régóta tetszik (tudom, tudom, ronda, de nekem mégsem az, tudom, tudom, francia, de jó az), az STS meg csak úgy jött, máig nem tudom honnan. Talán a használtautót nézegettem és megakadt a szemem egy zöldön, elkezdtem utánaolvasni, rájöttem, hogy belefér bőven a keretbe, így hát elindult év végén a keresgélés, egy kivételével az összes akkori eladó STS-t láttam ebből az érából. Az első út tibi500cid-del és a teljes vonatozó Cadillac szakirodalommal felvértezve egy 4.9-es zöld STS-hez vezetett. Szegényem bár szépnek tűnt, de úgy váltott, hogy azt hittem, kiesek a szélvédőn, el is füstölte magát a próbaúton és annyi hibakódot írt ki, hogy egy karácsonyfa megirigyelhette volna a fényáradatot (persze a ’kereskedő’ nemrég volt vele ’horvátba’…). Szóval az kuka. Jött egy fekete, hozzá nem illő donorral együtt, fekete kívül-belül, nos, nekem az túl fekete. Aztán az első szerelem, egy kék Tatán. Ránézésre tökéletes volt, egy-két apróbb hibája volt az amerikai lámpák mellett, semmi más. Beleszerettem, szombaton ment volna átvizsgálásra az autó, de pénteken jött az sms, mi szerint megjelent egy vevőjelölt, aki lerakta kp-ban az árát, a tulaj pedig kicsit elítélhető módon bár, de az előzetes értesítésem nélkül eladta az autót. Nem örültem, nagyon nem. Közben már mindegyik terítéken levőn túl voltam, egyik sem volt az igazi, csak az a kék. Egy maradt, egy rettentően szerencsétlenül fényképezett fehér 4.6-os, későbbi nevén Sziporka (röviden: Szipi). El sem akartam menni megnézni, olyan ki ütött-kopottnak nézett ki a képeken, de végül megtörtént a találkozás. Fenntartásokkal jártam körül, nézegettem, soha nem akartam fehér autót. Igen, nőből vagyok, fontos a szín.

  • Aztán kezdte megszokni a szemem a látványt, nem az az egyszerű fehér, gyöngyház is meg törtfehér is, jó lehet ez. Az első úton szépen ment, ringatózott, kezdtem elfogadni a lényét. Bár nem volt meg az a hurrá-életérzés, de legyen, ha átvizsgálás közben nem derül ki, hogy az autó egy hulladék, akkor az enyém lesz. Vissza Nagykanizsára, el az autóval és egy masszívan másnapos (már majdnem ex)tulajjal egy szervízbe, ahol csupán csak pár órát kellett várni. Végül megszületett a diagnózis: az autó nem rossz, de alkudjak. Mindez megtörtént, alku megkötve, kezet rá, az autó az enyém lesz. Ekkor már elindult az a bizonyos bizsergés, de még mindig csak amiatt, mert lesz egy saját autóm, nem éreztem az enyémnek teljesen. Nem ezt az érzést vártam, talán csalódott is voltam. A hülye, mesevilágban élő női agy fura dolgokat művel. A Sziporka nevet az előző autó kapta, a kék, azt akartam nagyon. A név - bár már sokan tudják - a Pindúr Pandúrok c. meséből jött. A mese főszereplői Sziporka, Csuporka és Puszedli, három még óvodás korú testvér, akik lefekvés előtt minden nap legalább egyszer megmentik a világot. A pindúr pandúrok - a rajzfilmtörténet három legharciasabb amazonja - apjuknak (vagy feltalálójuknak), Utónium professzornak köszönhetően szuper-képességekkel rendelkeznek, és mindig készen állnak, ha városuk Bogárfalva Bogármestere a segítségüket kéri, amikor óriási szörny riogatja a lakókat, vagy amikor egy őrült lángelme sorra kutyákká változtatja a békés polgárokat. Segítenek amikor elrabolják a Bogármestert, vagy ha egy uborkásüveg nem nyílik ki. A három kislány közül mindig is Sziporka volt a kedvencem, ő a legokosabb és a legszebb a lányok közül, így egyértelműen olyan, mint egy Northstar STS, legszebb, legokosabb.

  • Nos, tehát a kékre ránéztem, igen, ő Sziporka, de a „fehér” esetén még akkor sem nagyon jött a név, amikor papíron már az enyém volt. Ez a nap pedig egy gyönyörű szép havas december 9-e volt, amikor is gyakorlatilag járhatatlanná váltak a Nagykanizsa környéki utak, az autó hűtője végérvényesen megadta magát, egy nagy adag trutyival egy fél, kellemes, meleg szervízben töltött napot követően elindult odafele, amit neki már hazának hívtak. Tata környékén vezettem először. Gyakorlatilag nem lehet szebben mondani, be voltam szarva… Tudni kell rólam, hogy papíron van jogsim, de szinte soha nem vezettem és különös tehetségem van többek között a tolatáshoz is (sikerült a rutinpályán az oktatóval mellettem a fehér autó oldalát végigszántani a fekete műanyag karókkal). Nos, tehát a helyzet adott: rutintalan sofőr, némely sebeiből vérző, másokat elrejtő, közel 5 méter 20 centis, 300 lovas, elsőkerekes autó. Jó páros, ugye? Így kezdtük el éldegélni napjainkat, az autó egyre inkább megtetszett, halálfélelemmel övezve elindult az egyedül is vezetem projekt, amikor már bizony Szipinek hívták, minden kétséget kizáróan és visszavonhatatlanul, jobb is így, azért lett Szipi, mert ő maga Szipi, nem pedig egy ismeretlen autó csak úgy ránézésre.

  • Volt egy köre Rácsnál, mindent megcsinált, amit tudott. Erről nem szeretnék írni, kérdezzétek őt, szerintem szívesen mesél, de a lényeg: nincs jobb program, mint egy STS-ben hátsó lengéscsillapítót cserélni, dudát keresni és egyebek. Láttam a szemében az őszinte élvezetet, amikor erről beszélt. :D Azt viszont nem értem, miért nem akar azóta STS-t szerelni, bizonyára akkora élményt jelentett neki Szipi, hogy nem tudna másik hasonló autóhoz nyúlni, mert azóta elhomályosítja elméjét a Szipi szerelése kapcsán érzett végtelen öröm és boldogság, más a nyomába sem érhet. Igen, biztosan ez van.

  • Ezt követően kezdtem egyre jobban megszokni, ebben különösen nagy segítségemre volt a CaddyLacee által beszerelt tolatóradar, de itt már látszott, hogy Szipi nem lesz egyszerű lélek… Elkezdődött az olajfolyás mellett egy aprócska fejezet az életünkben: „Az autó, ami azt mondja, pitty”. Bekerült a radar előre, hátulra mindennemű javítás előtt az emberiség érdekében. Működött is jó, majd miután Rácstól hazatért Szipi, igencsak megeredt a nyelve: pitty, pitty, pitty. A Cadillac Ranchről hazafele (mivel sokan sokakkal kart karba öltve mindent megtettek, hogy ott lehessünk és ez sikerült is) az esőben már kicsit idegesítően sokat beszélt, bár én eltársalgok vele, semmi gond. Laci nem igazán értette, elvittem hozzá, kipróbálta, semmi. Hát persze, rafkós autó! Hazafele persze megállás nélkül beszélt, de nem szúrsz ki a gazdáddal, levideóztam és elküldtem Lacinak, a rejtély megoldódott: az új lengéscsillapítóktól megemelkedett a segge és az egyik radar picit lefele néz. Nemsokára Laci újabb üzenetet kapott: „A távolságot, mint üveg golyót megkapod” - Szipi vagy majki kamalduli remeték közé állt, vagy baj van, Szipi meg sem nyikkan. A megoldás most is rendkívül bonyolult volt: Szipi esküvős autó volt barátnőmék esküvőjén, előtte gondosan kitakarították és van egy picike kapcsoló a radar kijelzőjén, amit, ha az egyik irányba elhúzunk, nem ad hangot a radar. Elhúzták.

  • Viszont túl voltunk az első közös találkozón, stílusosan a Cadillac Ranch-en. Nem tudtam, hogyan működik, mi ott a rendszer, de sikeresen bekeveredtem egy rózsaszín kabrió Cadillac és egy szintén szolid 6 méteres jószág közé. Kiszálltam, és csak néztem, majd rádöbbentem a szomorú valóságra: Szipi pici.

  • Ennek ellenére nem mondom, hogy kéne nagyobb, sőt. Szegény anyukám azt már nem viselné el, így sem tudta még feldolgozni, hogy minek ekkora autó. Az viszont a becsületére legyen mondva, hogy kipróbálta. Hazavittem Szipit megmutatni, láttam anyukám rettegéssel teli arcát, amikor befordultam az utcába és meglátta. Féltette a kicsi lányát, nagy autó, erős autó, fölösleges autó, szerinte vettem volna egy megbízható japánt inkább, az lett volna a jobb (tényleg, csak az Szipi árának sokszorosa…). Elvittem papámat is egy körre, nagyon menő papám van! Mentünk egy kört a faluban, ő megmutatta a kecskéket, én meg odaléptem Szipinek a bandázó fiatalok mellett, lássák, hogy papa Cadillac-ben ül. Hazafele pedig addig nyüsztettem anyát, hogy beült és vezette. Soha nem vezetett még automata váltós autót, ennek ellenére egyszer nem kereste a kuplungot, nem satufékeztünk, szépen lassan autóztunk a kőszegi erdőben és talán megnyugodott.

  • Az én megnyugvásom azonban még nem érkezett el, a hűtő nem bírta a strapát, a klímából kifogyott a gáz, persze nem sikerült Komárom előtt pár nappal feltöltetni, így 40 fokban, finom puha bőrülésben, mellettem egy izzadságmentesítő törölközővel úgy döntöttem, hogy a radai rosseb csordogál a többiekkel, éppen volt autópálya-matrica Szipin, én biza autópályán megyek Komáromba. Természetesen egy remek dugóban töltött időszak elteltét követően (ami a hiperszuper Bose rendszernek, a bazi nagy tetőablaknak köszönhetően egészen elviselhető) irány a pálya és Komárom. Fura érzése volt, valami beavatásszerűség, a szüzesség elvesztése vagy nem tudom mi, de fura. Nem száguldozok, de akkor azt vettem észre, hogy a gázpedálra gyakorolt további fizikai ráhatás nélkül sem lenne túl jövedelmező rendőrrel találkozni, kerülgettem a mindenféle amerikai autókat szállító trélereket… Beértem a városba, ott már jöttek szembe négy keréken is az erődbeli gépek, megkerestem a bejáratot, félreálltam egy cigire és begurultam. Jujj, de jó volt! Persze késtem, vártak már rám többen, kiugrottam az autóból és ráeszméltem, hogy tényleg ott vagyok. Szipikére érdekes kalandok vártak az ott töltött pár nap alatt, volt állandó utasunk, aki mindig beült, bárhol jártam (szerintem MadárBalázsból több van), eltöltött egy kis időt a betonplaccon is (éjszaka, csak úgy, egy beszélgetés erejéig), a betonút végén egyszer picit odavertem az alját, de nem is látszik rajta (elég hülye az a nagy lyuk a beton mögött), tökéletesen működött, mint gardrób, nem égetett meg a forró bőre, pöcc-röff minden alkalommal, végre saját autóval lehetett menni oda is, ahova a király is gyalog jár. Valami olyasmit vártam, mint amit kaptam, sőt jobb lett. A hazafele vezető út pedig vesszen a jótékony feledés homályába, röviden: aki Cadillac-kel jár, annak sofőr is dukál, főleg, ha 4 nap alatt kínkeservesen végrehajtott 9,5 óra alvás elégtelen mennyiségűnek bizonyul a hazavezetéshez.

  • Szipi tehát jól bírt minden megpróbáltatást, szorgosan csöpörészett belőle az olaj, látszólag semmi problémát nem okozva. Emberek sokaságát hódította meg egy-egy próbaút után, a Lurdyv8-on kihívóra is talált. Amúgy is szeretem a gyorsulást, birizgálja a fantáziámat, kíváncsi is vagyok, hogy milyen érzés úgy menni vele, hogy nem tántoroghat ki elém egy román kamionos, egy versenyző szellemű autós, vagy bárki, szóval úgy, hogy szabad a pálya. Szipi tehát ellátogat majd idén egy-egy gyorsulásra is, csak a móka kedvéért (úgyis jó időnek el kell telnie, hogy ne vegyem le a lábamat a gázról, ismerem magam…), végülis a Northstar az Northstar!
    Az idő és a gondos kezek, gondatlan gazdák azonban egyre inkább beavatkozást sürgettek Szipi habtestébe. Hát jó, keressünk szerelőt. Nem volt egyszerű menet, volt, aki kerek-perec nemet mondott, volt, aki nem verte a seggét örömében a földhöz, de vésztartalékként felírhattam a listára, más nem túl fair módon járt el és végül volt, aki elvállalta és megszívta. Ha lehet mindent bonyolítani, nehezíteni és rosszul időzíteni, idegesíteni a hajtépésig, a legeldugottabb helyeken a legvalószínűtlenebb problémákat, tüneteket produkálni, akkor Szipi ezt mind megtette. A kezdeti „már megint” röhögés egyre kínosabbá vált, dühöngésbe fordult át és elérte a teljes apátiát. Szipi mindig tud meglepetést okozni, de legalább nem gyújtották fel. Minden tiszteletem és köszönetem a kitartásért és a munkáért, segítségért (aki Szipit Szopinak nevezte át, annak - update, jó lesz így? :D - speciális köszönet jár, hiszen nélküle nem lehetne most ott, ahol van, nélküle megállt volna a Föld a Nap körül való keringésben, nélküle nem nyílnak a virágok, nem rügyeznek a fák, nélküle ez a bolygó csak egy koszos sárkupac, nélküle nincsenek álmok és szeretet, nélküle semmi nincs), fair, nagy tudású, rendkívül türelmes embereket ismerhettem meg eme rendkívül eseménydús időszakban, listát nem írok, hosszú lenne, de Oszit, Zolikát és Rácsot azért kiemelem.

  • Pár heti szenvedés után járunk jelenleg (igen, már jár, megy, gurul, saját meghajtással), jön a tavasz, várnak az utak, megtanulok parkolni, mindenki féljen! :)

  • Többen kérdezték a véleményemet, hogy milyen is egy ilyen STS. Azt tudom mondani, amit sokaktól halottam: amíg nem kell hozzányúlni, addig tök jó. Vannak apróságok, amikkel kapcsolatban nem nagyon lehet mit tenni (rossz a cd lejátszó része, a ledcsík szakaszosan világít pl.), van, amit lehet javítani, de rohadt drága, más alkatrészek pedig szinte már-már nevetségesen olcsók. Azt hiszem, minden a használattól és a vásárlás céljától függ. Nekem arra kell, hogy legyen egy autóm, ez az első. Nem kiállításokra szeretném hurcolni, nem veterán kell, viszont nagynak kell lennie, mert félek a kicsi autókban. Nem kerti díszre volt szükségem, hanem arra, hogy ha kell, akkor beüljek és hazamenjek vele, minden gond nélkül tudjak autópályán közlekedni, akárcsak a városban. Erre pont jó, nem eszik annyit, hogy agybajt kapjak, cserébe viszont nem is megyek vele annyit, hogy a pénztárcám rendkívüli módon lesoványodjon. Kényelmes, mindent tud, ami kell, erős, nem túl nagy, de mégis nagy, tele van extrával, nem kell vele szégyenkezni, ha versenyszellemmel megáldott autósokkal találkozunk az úton, szóval jó. Mindemellett szerethető autó, és talán ez a legfontosabb.

  • Hogy miért is? Mert csak. :D Na jó, nem.
    Szipi továbbra is hozta a formáját, az autó készen van, mentünk vele, minden rendben van, fel az emelőre, olaj sehol az alján, hoppá, egy picike kis gyöngyözés, húzzuk meg a csavart, cigi a szájból lóg, bal kézzel egy laza, gyengéd mozdulat. Bazmeg… Ma nem megyek Szipivel haza. Teljes apátia, az érvágás gondolata már fel sem merül senkiben.
    Kell egy alkatrész, olajszűrő. Van, de jó, megrendeltük, itt is van, nem is olyan drága, de jó. Bazmeg… Ez Szipibe nem jó. Akkor is hazamegyek Szipivel.
    Egy kis ideiglenes megoldás, teljesen jól működik, semmi gáz, megjön a cucc, belekerül. Rendeljünk akkor újat. Bazmeg… Senki nem talál. Tanulság, soha ne bízd nőre a garázs megírását, olvasói update következik: „Elolvastam a Szipi garázsának a frissítését. Annyi hiba van benne, hogy nem az olajszűrőt nem találtunk hozzá, hanem az olaj hűtésére szolgáló közdarabot a motor és az olajszűrő közé.”
    Végül kiderült, ki a legény a gáton, vagyis jelen esetben a leány! Sikerült megtalálnom a hiányzó alkatrészt egy rendkívül bonyolult keresés eredményeképpen oil filter + northstar, majd szakszerűen megállapítottam, hogy ugyanolyan szemei vannak, mint az én alkatrészemnek. :D (Aki esetleg hasonló problémával küzdene Northstar motorral megáldva, annak ajánlom az alábbi oldalt: http://www.northstarperformance.com/partsstore.php Tényleg sehol nem volt olyan szűrő, ami nekem kellett, csak itt. Kicsit lassúak, de végül elküldték és minden rendben volt.)
    Persze nincs vége, még hiányzik a tegnapi napból egy bazmeg. Tudni kell, hogy Szipiben anno állt a víz, mármint a csomagtartóban a pótkeréknél, sokáig próbáltak aranyhalat nevelni benne, de nem volt elég fény, így befuccsolt a projekt, én meg úgy döntöttem, meg kéne szüntetni a halneveldét. Rács kitisztította az eldugult csöveket, azóta nem áll a víz az autóban. Nem állt. Tegnapig. Vizes a csomagtartó. Bazmeg… De ugye Szipiről beszélünk, nem beázott, nem eldugult, csupán egy üveg desztillált víz volt a pótkeréknél, amely egy pici lyukon keresztül folyatta a vizet. Igen, ez történt, biztos vagyok benne. Most szárad és várunk. :D
    A saga lassan a végéhez érni látszik, olaj a helyén kering, nem akar szabadulni, szépen megy, jár, kel, akár Gibraltárig is? Majd nyáron meglátjuk. ;)

Hozzászólások

  1. PeetPeti  - 2014. február 25. 12:44

    Ezt jó volt elolvasni! :)

    0
  2. bumbi  - 2014. február 25. 12:56

    Örülök, hogy tetszett! :)

    0
  3. mikusz  - 2014. február 25. 17:04

    Nagyon jó,hogy sikerült megjavitani a nem kis munkát!Sok boldog kilométert hozzá!)A szine meg király!

    0
  4. euromaci  - 2014. február 25. 18:12

    Jó írás, kafa autó és vagány csajszi!

    0
  5. boldo  - 2014. február 25. 20:53

    Jó kis írás, summa summárum, szép nőhöz szép ótó dukál ;)

    0
  6. bumbi  - 2014. február 25. 21:23

    mikusz: Nagy nehezen sikerült, ma már itthon is van. :) A színe pedig marad, ha egyszer kap új fényezést, az is ilyesmi lesz. Jól sikerült a megszokás...
    euromaci: Köszi szépen!
    boldo: Még a végén elpirulunk, köszönöm a bókokat!

    0
  7. Seville1980  - 2014. február 25. 22:31

    Félelmetes írás, végig nevettem és igen vannak ilyen lányok ez nagyon jó. És, hát bumbi, a gyöngyház fehér a legjobb színe ennek a Seville-nek.

    0
  8. bumbi  - 2014. február 25. 22:45

    Valami ilyesmi volt a garázs célja, nem tudok nagy műszaki dolgokat írni, nekem ez jutott. Vannak igen, akiknek egy nagy fehér vasdarab picit elrabolja a szívét. :) És marad a színe, ez már a védjegye lett azt hiszem...

    0
  9. bumbi  - 2014. február 26. 08:05

    Omar nem szól be. :P Komoly tervek vannak a valahol, nagyon mélyen rejlő parkolási képességeim előcsalogatása tárgyában.

    0
  10. bumbi  - 2014. február 26. 14:47

    Megoldom (pitty :)), csak ne keverednének meg az irányok hátrafelé. :D

    0
  11. z-space  - 2014. február 26. 15:49

    Klassz garázs, nagyon! A mostani utolsó kép olyan, mintha szeretne menekülni előled a kocsi, Te pedig lazán mondanád: Hmm, Szipikém! Mit is kezdenél nélkülem?

    0
  12. grizzly76  - 2014. február 26. 15:52

    Óriási élmény volt olvasni, nagyon jókat írtál!! Sziporka nagyon aranyos :-D !! Sok gondtalan mérföldet, és vigyázzatok egymásra!

    0
  13. bumbi  - 2014. február 26. 16:36

    z-space: Ez egy egészen új megközelítés. :) Inkább az látható, hogy jé, ekkora a tetőablak...basszus, az egész autó mekkora felülről...tök jó! :)
    grizzly: Örülök, hogy tetszett a sztori! Vigyázunk, még jó sokáig. :)

    0
  14. Cesar Garcia  - 2014. február 27. 08:25

    Nagyszerű autó és nagyszerű történet! Élvezet volt olvasni! :)

    0
  15. bumbi  - 2014. február 27. 14:06

    Köszi Garcia! Várom a te történetedet is írásos formában. ;)

    0
  16. Seville1980  - 2014. február 27. 21:44

    Mondjuk majdnem nem olvastam tovább amikor említés volt egy Renault Megane seggéről...szerencsére kiderült, hogy lány írta...:P

    0
  17. Seville1980  - 2014. február 27. 21:46

    Mondjuk majdnem nem olvastam tovább amikor említés volt egy Renault Megane seggéről...szerencsére kiderült, hogy lány írta...:P

    0
  18. bumbi  - 2014. február 28. 11:42

    Vagy bone. :D

    0
  19. párduc007  - 2014. február 28. 18:26

    Zsírpatika istenkirály! Málytengeri Holiday!:))

    0
  20. bumbi  - 2014. március 2. 19:55

    Köszi, Párdi! Mélytengeribálnazsírpatika, hogy lenézek az erkélyről és itt áll a kis habteste. :)

    0
  21. Allante  - 2014. március 5. 19:45

    Király történet, nagyon tetszett! :) Én is a szövegből tudtam csak meg, hogy lány a lelkes író és még inkább végigolvastam :)
    Jó ízlésű csaj vagy, nagyszerű a kocsi gratulálok! :) Meg is értem, hogy a kis kocsikban félsz, én is így vagyok vele de az tuti, hogy ezzel a géppel a közlekedő kocsik min.95%-ával szemben biztonságban vagy! Tolatás miatt ne aggódj, még pár kilométer és annyira megérzed, hogy tükörből nyomod. :)

    0
  22. bumbi  - 2014. március 5. 22:43

    Hát igen, Sziporkánál azért gyanús lehet, hogy nem hímnemű egyed írta a garázst. :) Amúgy meg fogom oldani, majd kérek önkéntes jelentkezőket a gyakorláshoz. :D És tényleg jó kis kocsi, olyan nyugodtan, megnyugtatóan tud ringatózni az úton. Üdv: egy másik digitális kijelző-mániás :)

    0
  23. z-space  - 2014. május 20. 22:31

    Végre valaki bevállalja a híres Gibraltárt! :)

    0
  24. cadillacv8  - 2015. június 21. 13:47

    Szép napot Kívánok!

    Nagyon jó volt olvasni a ezt a kis blogot ! Gratulálok az autódhoz,a merészségedhez,és a rendhagyó leíráshoz, élvezet volt olvasni..
    Nagyon jók a fotók,elég hangsúlyosak a felülnézetes képek, főleg a kis piros valami ami mellette áll:-)
    Sok kalandot,mérföldet kívánok !
    Üdv : El coyote gazdija :-)



    0
  25. bumbi  - 2015. július 3. 18:40

    Örülök, hogy tetszett a garázs, cadillacv8! Még nyáron frissíteni fogom, voltak történések. :)

    0


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel három évtizedéről.

Napló

Címkék

Meet ACCH Komárom Drag Lurdy DNY Budapest Balaton Custom 2014 v8cars

Hozzászólások

A lap tetejére