v8cars.hu | ACCH találkozó, 1998 nyár

ACCH találkozó, 1998 nyár

Nem tudom, mennyire helyesen, helytelenül titulálok egy augusztus végi rendezvényt őszinek, mindenesetre az időjárás már őszivé változtatta az 1998. augusztus 28-30-án Dunaújvárosban megrendezett 4. USA Autó találkozót. Az eső lába szinte végig ott lógott a táborhely fölött, de pár kóbor esőcseppet leszámítva megkímélte a társaságot. A találkozót természetesen az American Car Club Hungary szervezte, egy látogató szemszögéből nézve majdnem tökéletesen. Számomra megint akadtak problémák, most nem csak egy akkumulátor, hanem az egész videó adta fel a harcot az indulás előtti utolsó pillanatban. Nem sikerült számítógépet vinni sem, hogy a digitális fényképezőből leszedhessem a képeket és újra készítsek párat.

A három nap színvonalas, érdekes programokkal és rengeteg gyönyörű autóval kecsegtetett. A beígért 400 járgány szerintem nem jött el, de azért bőven volt mire csorgatni a nyálunkat... Sajnos mi csak szombat dél körül értünk le, pont lemaradtunk a felvonulásról, így az első pár órát a majdnem üres táborhely felfedezésével tölthettük.

Legalább volt időnk és helyünk felverni a sátrunkat, sajnos a táboron kívül, mivel jómagam MÉG nem tartozok az amerikai autót birtokló kiváltságos réteghez. A beharangozottnál korábban, számunkra így is nagyon későn kezdtek visszaszállingózni a gépek városból, mivel elmaradt, illetve félbe kellett szakítani a 250 méteres gyorsulási versenyt, a Superbird futamot.

Hét kategóriában indulhattak az autók, úgymint: 4 henger, 6 henger, V8 small, V8 big, V8 tuning, Dízel busz, Dízel Truck. Annyira erősek és komolyak voltak a kocsik, akkora volt a balesetveszély, hogy a rendezőség - teljesen jogosan - végül nem vállalta a futam lebonyolítását. Ha jobban megnézed a képen látható 800 lóerős Camaro-t, akkor te is megérted.

Nem véletlenül hirdette a programfüzet, hogy nemzetközi USA Autó találkozó, magyarokon kívül osztrákok, németek, szlovákok és svájciak is voltak. Be kell ismerni, hogy legtöbbüknek pofásabb autója volt, mint a hazaiaknak. A képen egy német srác díjnyertes Camaro SS-ét láthatod. Már három motort elnyűtt, most egy 1991-es Corvette szívvel feszít.

Persze volt néhány itthoni nagy durranás, a legszebb tatarozás díját elnyert 1960-as Impala, a még tető nélküli zöldesmetál szinű Cadillac kabrió, egy fantasztikus Ford F-100-as pick-up, és az utolsó pillanatban érkező az 1910-es évekből való Oldsmobile, hogy csak egy párat soroljak fel a teljesség igénye nélkül. Nekem nagyon tetszett ez az öreg Cadillac is.

Az estét igazi tüzijáték, koncertek, motorbőgetések, ugráló buszok tették szinessé és hangossá. Tíz után volt a japánautó temetés, erről nem tudok nyilatkozni, nem láttam. Állítólag jó hecc volt, összevertek és felgyújtottak egy Toyota Corollát. A megboldogult földi maradványait másnap reggel láttam, néhány önkéntes még akkor is csépelte.

Vasárnap reggel nehezen indult az élet, de legalább nyugodtan tudtam fényképezni, nem álltak körbe minden autót a látogatók. Aztán csak beindultak a programok, legális burnout azaz gumifüstölés is volt. Ekkorra már a tábor környékén fellelhető minden négyzetméternyi aszfaltot guminyomok és kerekek által vájt lukak tarkítottak.

Sajnos a díjkiosztót már kevesen várták meg, így nem sok díjnyertes autót láthattunk. Pedig szinte mindenért járt valami. Leghosszabb - legrövidebb, legfiatalabb - legöregebb, legszakattabb - legszebben restaurált, legjobb gumifüstölő, legnagyobb zene, legnagyobb meló, legszebb hempergő... fel sem tudom sorolni a kategóriákat. A legöregebb autó, a már említett Oldsmobile két perccel késte le a neki járó díjat, de gyorsan kapott valamit a tisztesség kedvéért.

Mi este hat körül indultunk haza, miután rohammunkában összeszedtük a cuccainkat, mert sajnálatos módon gyanús elemek kerültek a táborba és lopkodni kezdtek a díjkiosztó idejére magára hagyott autókból és sátrakból.

Összességében egy nagyon színvonalas rendezvény látogatói lehettünk, ha rajtam múlik, akkor jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

A felejthetetlen trió. Akár ezt a címet is adhattam volna ennek a résznek. Aki lenn volt biztosan tudja miről beszélek. Három öreg Chevrolet Impaláról. Egy 1959-es és két 1960-as autó alkotta a triót. Másképp csoportosítva egy csodálatosan restaurált és két nagyon szakadt... :) Az ’59-esről már voltak képeim régebbről, nagyon vártam, hogy élőben is megnézhessem, de a másik kettőt most láttam először.

Chevrolet Impala 1960, a „szénné rohadt” kabrió. Egy csöppet lelombozódott szegény, pár évet biztos magányosan töltött kitéve az időjárás viszontagságainak. Nincs egy ép eleme az autónak, viszont a motorja jó. Sőt! Az elektromos tető is működik! Igaz, már csak a váza van meg... Nem kis bátorságra utal, hogy a büszke tulaj lábon jött le vele Dunaújvárosba.

A belső tér... A képen nem látszik ugyan, de hiányzik a fél műszerfal, ki lehet látni a padlólemezen, az ülések szétmállottak. A szanaszét repedt szélvédő sarkába egy izmos fülvédő van akasztva. A vezetőülésből egy sűrített levegős rendszer segítségével szólaltatható meg az autó jobb elején éktelenkedő - szakszerűen, egy marha nagy csavarral odaerősített - óriási kürt.

Említettem, hogy a motorja oké a gépnek. A három nap alatt jó pár gumit eldurrantott, valóságos közönségsiker volt. Fantasztikusan nézett ki, ahogy nem csak a kerékjáratokból, hanem az utastérből is ömlött a füst. Megállt az aszfalton és minden különösebb erőlködés nélkül szétszedte az abroncsokat.

A másik csodamasina... Egy évvel öregebb, 1959-es darab. Ez az amiről már láttam képeket az ACCH oldalán. Egészen egyben van az „öcsihez” képest. Könnyebb is lenne rendbe szedni, bár nem sok jel utal arra, hogy jó úton járna a felújítás felé. Ilyen apró jel talán a hátsó ülésen felhalmozott vagy öt garnitúra hátsó lámpa... Romjaikban is gyönyörűek ezek az autók!

Hát még rendbe szedve! Ez az 1960-as modell el is nyerte a találkozó „legszebb tatarozás” díját. 11 hónapig tartott a restaurálása, a tulaj szemérmesen hallgat a felújításra fordított összegről. Csak néhány kiváltságos embert engedett az autó közelébe, nagyon vigyázott rá... Azért néhány képet természetesen sikerült készíteni róla.

Tavasszal is láttam néhány érdekes gépet, rendőrautót, mentőket, rabszállítót, de ez a halottaskocsi tényleg nem mindennapi. Egy Fordból alakították ki, 3 liter körüli hathengeres soros motorja van, a tulaj szerint 9 literrel eljár. Hátra a legalább két méter hosszú teliüveg „raktérbe” a poén kedvéért csináltatott egy fehér koporsót... Morbid. Ja! Ez is osztrák autó volt.

Ha már a Fordnál tartok! Ezredes ajánlotta figyelmembe ezt a Ford LTD kabriót. Szinte hibátlan autó valahonnan a 70-es évekből, ritka és nagyon szép.

Pontiac Luxury LeMans. A non-stop tábori gumis előtt fényképeztem le, vadi új hátsó gumikat kapott, akkorákat, hogy az még egy úthengernek is becsületére válna. :) Akkorák voltak a gumik, hogy be sem fértek a kerékjáratba. Vasárnap reggel azon kaptam a tulajt, hogy a lengéscsillapítókat állítgatja, hogy ne érjen bele a kerék a sárvédőívbe.

Ez is egy Pontiac. Egy GTO. Még nincs befejezve, kicsit ütött-kopott, de nagyon tetszett. Minden alkalommal, amikor megláttam önkéntelenül kicsúszott a számon, hogy de jó lenne ez nekem. Pont jó. Nem nagyon látszik a képen, de a rendszáma GR-RRR! volt. :)

Ez sem túl gyakori gép. Mercury Cougar. Svájci rendszáma volt, hogy tényleg onnan jött-e, nem tudom. Van egy kis Lincolnos beütése ennek az autónak, nem?

Ennek is. :) Már tavasszal is láttam ezt az autót, de akkor már nem tudtam lefilmezni az akkumulátoros eset miatt. Most gyorsan lekaptam, amint megláttam. Lincoln Continental.

Az autón virító eladó tábla szerint egy Ford Customline-nal van dolgunk. Engem sokkal inkább egy Ford Crown Victoriara emlékeztet, de ez nem jelenti azt, hogy valóban nem Customline. Asszem 1,5 millióért már ezzel jöhettem volna haza.

Buick Special. Nagyon egyben van, állítólag ebben az állapotban hozták be az országba. A tulaj gyanúsan méregette a mellette pattogó, motorját bőgető Brutált, szinte készen arra, hogy egy veszélyes pillanatban leléceljen a kocsival. Persze ebben akadályozta volna a Brutálra kíváncsi tömeg. Engem meg jól elütött volna...

Néhány éve tehették rendbe ezt a Pontiac Bonneville-t, messziről nagyon szép, de közelről már látszik itt-ott, hogy dolgozik rajta a rozsda.

Ez a Cadillac DeVille kabrió viszont még nagyon friss. Olyannyira, hogy a vászontető még el sem készült rá. Emiatt csúszott le a találkozó egyik díjáról. Jövőre meglesz az!

Kakukktojás: Zsiguli burnout...


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • the rookie:

    A 2.4-es motor a 172 lóerejével elég dinamikusan mozgatja az autót,

A lap tetejére