Roll & Flat Beach Race, Caorle, 2016

Az egész utazás terve még a márciusi EMAT-on fogalmazódott meg bennünk, mikor a szervező Rusty Rodders közül páran mesélni kezdtek a tavalyi, első alkalommal megrendezett tengerparti gyorsulásról Olaszországban, amit egy helyi klub a ’50 Brothers szervez. Az idő nem volt a legkegyesebb, mert tavaly októberben volt az esemény és elég erős szél és hideg fogadta az indulókat és a nézőket is, de az autók, motorok és a helyszín miatt mindenképpen érdemes kilátogatni legalább egyszer. És persze ha már rodot építek, illik megjelenni legalább egy olyan rendezvényen, ahol több ilyen és korban hasonló autók vehetnek részt.

Idén viszont szeptemberben nagyon kellemes 30-32 fok volt. A pálya viszont nehezebb, de erről később. Az eseménynek van egy hivatalos facebook oldala, ahol meg lehet találni a friss információkat, az indulók listáját, és képeket a járművekről. Itt jelent meg a nevezési lap is, amit kitöltve, aláírva és emailben elküldve lehetett regisztrálni a versenyre, ha az embernek 1965-ös, vagy ez előtt gyártott autója vagy motorja van.

Miután elfogadták a regisztrációmat, elkezdtük szervezni az utazás többi részét. Foglaltunk szállást egy part menti kempingben, ahonnan egy 3 perces sétával pont a rajthoz jutottunk ki, megbeszéltük, hogy ki jön még (mi egy 8 személyes kisbusszal mentünk), és vártuk, hogy eljöjjön az indulás dátuma. A kempingben 17 órától lehet elfoglalni a szállást, így próbáltuk úgy összehozni az indulást, hogy ezt az érkezést célozzuk meg. A terv szerint reggel 6-kor indultunk volna Érdről, ami természetesen nem jött össze, hála a fotósunknak, aki otthon felejtette a gépét...

Kicsit több mint egy órás késéssel el is indultunk, és egy zalaegerszegi kitérő után Szlovénián keresztül végül meg is érkeztünk az olaszországi Caorleba. A péntek délutáni programról lecsúsztunk, ami egy műhelylátogatás volt kb. 30 km-rel odébb, de az esti programon azért megjelentünk, bár véleményem szerint ez egy kicsit rosszul lett megszervezve.

Itt azért már látszott, hogy másnap elég jó kis rendezvény lesz


Tulajdonképpen a parton egy bárban volt gyülekező, és itt lehetett beszélgetni, ismerkedni, de a hely nem volt felkészülve, hogy hirtelen 80-100 ember zsúfolódjon be hozzájuk, ráadásul, ha jól láttuk, akkor egyetlen pincér volt, aki nem volt a helyzet magaslatán. A 6 rendelésből egyet kb. egy órával később hozott ki, de előtte háromszor megpróbált odaadni nekünk valamit, amit nem mi rendeltünk. Jövőre biztosan jobb lesz a szervezés, rá tudnak majd készülni az éttermek is.

A parti sétányon ’65 előtti autókkal egymás után lehetett parkolni, itt azért már látszott, hogy másnap elég jó kis rendezvény lesz, az alapanyag megvan hozzá. A szervező klubtól lehetett vásárolni pólókat és egyéb relikviákat is. Késő este visszamentünk a szállásra, és egy rövid beszélgetés után mindenki nyugovóra tért.


Másnap délelőtt egy „kisebb” műszaki gondot kellett orvosolni még a rodon, de szerencsére sikerült, hála a szomszéd kölcsön szerszámának, a benzinkutas útbaigazításának és kis csapatunk szorgosságának. Majd kigurultunk a partra, ahol már ott sorakoztak a versenyre regisztrált és egyéb autók és motorok.

A motorosok kezdték meg a közönség és saját maguk szórakoztatását, így addig nekünk volt időnk végignézni a bazársort, ahol volt lehetőség alkatrészektől kezdve akár pólókat is vásárolni. Én végül egy váltógombot vettem a rodba. Miután a motoros futamok és a döntők is lezajlottak, következtek az autók. A 20-as rajtszámot kaptam, és erősen figyelni kellett, hogy mikor szólítanak, mert a hangosítást csak két hangfallal oldották meg a rajtnál. Ez volt az egyik negatívum, amit fel tudok hozni, egyébként a szervezés elég jól sikerült.

Rajt!


A verseny úgy zajlott, hogy a két induló közül a győztes továbbjutott a következő körbe. Nem tudom, hogy választották ki a párokat, mert a rajtszám ellenére elég sokára kerültem sorra, egy ’61-es 4 door hardtop Impalával álltunk egymás mellett a rajtnál. A pálya elég durva volt, nagyon laza homok, rengeteg nyomvályú, amit azért próbáltak időnként traktorral simítani, de a rajt előtti kanyarban, ahol fordultak vissza a kocsik, elég sokan elakadtak. „Eddig soha nem toltunk egy nap alatt ilyen sokszor egy Desotot”.

Volt, aki kereket cserélt a verseny előtt és szinte krosszmotor mintájú bütykös gumikat rakott fel hátra, és volt, aki csak az utcai gumival próbálkozott. Én is az utóbbiak közé tartoztam, de az Impala ellen szerencsére sikerült egész jól elindulni, és magabiztos győzelmet arattunk. A pálya vége felé már csak a rengeteg felcsapódó homok jelentett problémát, alig lehetett látni tőle (roadster királyság...). Készültek videók egy goproval, kicsit rázkódik, de remélem élvezhető.



A második futamban egy Mooneyes Ford pickup ellen álltunk ki, akinek a rajtnál jobb volt a „tapadása” míg mi eléggé elsüllyedtünk a homokban. Épp kezdtünk volna felzárkózni, amikor a pickup elkezdett beszitálni, és gázelvétel nélkül átcsapott a mi sávunkba, teljesen beterítve homokkal, majd visszaevickélt a saját sávjába és tovaszáguldott. Kicsit meglepődtem azért, mert elég közel volt, de szerencsére nem történt nagy baj. Mivel őt kizárták, ezért így ismét továbbjutottunk.



A harmadik futamban egy kis 4 hengeres roadster pickup ellen álltunk rajthoz. A súly sajnos az ő oldalára billentette a mérleget, plusz az is hozzájárult, hogy belementem egy nagy nyomvályúba, ami annyira megvezette a kocsit, hogy alig tudtam kijönni belőle. Mire sikerült, addigra túl nagy volt a hátrányunk, így ezzel a hivatalos verseny befejeződött számunkra.



Miután lementek a futamok és a döntők is, páran még végignyomták párszor a pályát, mi is versenyeztünk a szomszéddal, akit legyőztünk, bandáztunk még kicsit, majd késő délután visszagurultunk a kempingbe, és készültünk az esti bulira, ami egy borászatban volt, egy vacsora, díjkiosztó és koncert formájában.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, fantasztikus érzés egy tengerparton rengeteg ilyen autót látni, felér egy időutazással. Ha tehetjük, jövőre mindenképpen újra meglátogatjuk a rendezvényt, és ismét megpróbáljuk egy (vagy talán több) autóval is emelni fényét...


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • Cece:

    Továbbra is szuper! A fehér hűtőrácstól olyan mint Drakula :)

  • DRW:

    A fűtés alapfelszereltség, nem? Az SS csomag egyéb extrákat tartalmazott:

A lap tetejére