Mikor megláttam a sárban csúszó hotrodos videót a rendezvény honlapján, bekattant valami. Még aznap este megvettük a repülőjegyeket, és lázasan terveztük az utazást Chimay-be. Egyedi autók, trappista sörök, gofri, sültkrumpli andalúz szósszal, mi bajunk lehet?

A lehetőségekhez mérten kellemes repülőút után szombat reggel nyolckor tökéletes idő, no meg a fórum kétfős benelux különítménye várt minket Belgiumban. Oldsman Buickja olyan kényelmesen ringatva falta a kilométereket, hogy a mély plüssbe süppedve küzdeni kellett az ébrenlétért.

Ahogy az autópálya monotonitását felváltották a hangulatos települések, megjelentek az első amerikai autók is, és egy földig ültetett 195x Chevy Suburban egy pillanat alatt messze űzte az álmosságot.

A kitáblázással és az útbaigazítással nem dicsekedhetnek a szervezők, jó fél órát bolyongtunk az egymásnak ellentmondó táblák és a francián kívül semmiféle nyelvet nem beszélő helyiek között.

Az 50 eurós belépő leszurkolása után a kemping résszel kezdtünk, és hiába nyomultunk folyamatosan a találkozó belseje felé, a sátrak közt parkoló érdekesebbnél érdekesebb autók közt annyi időt eltöltöttünk, hogy pár programról lemaradtunk.

Sajnos az eső is elmosott egy-két ígéretes programot, pedig a helyszín logikusan fel volt osztva, hogy minden látnivalónak meglegyen a saját helye. Az egyik sarokban swap meet, a másikban árusok, a hosszú egyenesben gyorsulási verseny, a lejtőn ládaderbi, középen betonplacc pörögni, kaja-pia, koncertek. Külön hely a szépségdíjas autóknak, sörsátor, klubsátrak.

Egy kicsit, mint Komárom, csak épp itt megállt az idő a hetvenes évek közepén. Ennél fiatalabb autó és motor nem juthatott be a területre. Számunkra off viszont igen, mivel nem kimondottan amerikai autós találkozóról beszélünk, itt nem lógott ki a sorból a Volkswagen, a Tatra vagy épp a fehér peremes kerekű Skoda Felicia virágfüzérrel a visszapillantóján.

Érdekes volt becsöppenni olyan arcok közé, akik nem csak szeretik ezeket a gépeket, hanem ennek a kultúrának élnek. Némelyik pillanatban olyan idegennek néztünk ki, mint aki a Holdról jött. Egér a Marson.

Valószínűleg betegség ez, veszélyes egy ilyen találkozó annak, akinek nem elég látni, hallani, szagolni egy autót, hanem eluralkodik rajta a birtoklási vágy. Chimay-ben is rengeteg olyan autó volt, amit szívesen a garázsomba állítottam volna. Sőt, abból volt kevesebb, amit nem.

Természetesen itt is találtam ’59-es Biscayne-t, és nehezen tudtam volna választani a Ford és nem Ford panel truckok mindenféle évjáratából. Egy enyhén custom 1953-as Chevrolet plusz a gyönyörű ívelt hátsó résszel megáldott Chevy Fleetline széria véglegesen a tri-five Chevy időszak elé állította az órámat.

A hotrod és custom kínálaton túl rengeteg hatvanas-hetvenes évekbeli autót is láttunk, daily driver kategóriát és komolyabbakat is. A csúcson minden bizonnyal egy Fred Gibb féle alumínium 427-es V8-assal szerelt ZL1 COPO Camaro állt. Azért ilyet nem minden nap lát az ember!

Nem csak mi voltunk ott Magyarországról, összefutottunk Brainless kollegával, és az EK Autósok Suburbanjét is láttuk a táborhelyen.

Sajnos hozta a pech szériánkat az időjárás, így hiába áztunk kisebb nagyobb megszakításokkal két napon keresztül, hiába toporogtunk a sárban, sokan távol maradtak. Így a fotókat visszanézve azért panaszra nem lehet okunk. Kétévente rendezik ezt a találkozót, legközelebb 2016 nyarán várható. Ajánlott. :)