Pontiac Phoenix, 1980
Sokan leszólják a V6-os autókat, mintha egyedül a V8-as motorok lennének amerikaiak. Ők megfeledkeznek arról, hogy nem egy klasszikus amerikai autót soros hat- esetleg négyhengeres motor hajtott. Tény, hogy a legtöbb V6-os nem Detroit aranykorában készült, de ezeket a kocsikat ugyanúgy lehet szeretni, mint a „nagyokat”.
Így van ezzel Tóth Cecília is, aki egyenesen bele van zúgva az autójába. Erről a kezdeti levélváltásokat követő rövid találkozásunk során is meggyőződhettem. Néhány évvel ezelőtt a friss jogosítványa mellé nagyobbacska, biztonságos kocsit keresett. Aztán úgy járt, mint megannyi más USA autó tulajdonos.
Meglátta a „Pontit”, azonnal beleszeretett és minden ellene szóló észérv (fogyasztás, repedt szélvédő, törött lengéscsillapító, kipufogó a csomagtartóban) ellenére aznap este már ezzel mentek haza. Idáig tipikus a történet, de nemsokkal később váratlan fordulatot vett.
Rövid, többé kevésbé felhőtlen autózás után egy benzinkútnál ellopták Cili övtáskáját az összes iratával no meg a Pontiac pótkulcsaival. A személyi alapján nem volt nehéz dolog megtalálni az autót, a pótkulccsal pedig nem okozott gondot az elkötése. Egy közeli bank kamerája az egészet rögzítette, de a felvételt banktitoknak minősítették, nem adták ki.
A tolvajok éjszakába nyúló ámokfutása végül a városon kívül egy homokbuckán ért véget, felakadtak. Tehetetlen dühüket az autón vezették le, össze-vissza rugdosták, törték a Pontiacot. Másnap siralmas állapotban találtak rá a rendőrök, de legalább megvolt. És több benzin volt benne, mint amennyivel elvitték.
Az újabb hosszadalmas javításokat csillogó metálszürke fényezés koronázta meg, az autóra végre ismét öröm volt ránézni. Még a rendőröknek is feltűnik a kocsi, nincs olyan zsaru, aki ne állítaná meg. Egyikük meg is indokolta miért: „Az amerikai autósok egy hollywoodi ripi-ropi banda”...
Na de a történet mellett ejtsünk pár szót az autótól is! A belső teret a brutális középkonzol uralja, a nyolc krómszegélyű fekete karikában műszerek, és a szellőzés fúvókái bújnak meg. A vékony háromküllős kormány mögött a műszerfal egyszerű, csak a legszükségesebb információkra szorítkozik.
A motortérben még látszik az eredeti aranyszínű fényezés. A keresztben elhelyezett 2.8-as V6-os az első kerekeket hajtja, télen biztonságosabb autózást ígér, mint a klasszikus hátsókerékhajtás. A motorra ráférne néhány apróbb simítás, de szépen duruzsol. Az autó egyetlen gyengéje a váltó, ezt épp mostanában szerelik.
Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás. Legyél az első kommentelő!