Manapság szándékosan a homokba kell dugnia a fejét annak, aki nem akar előre értesülni a dolgokról. Annyi csatornán ömlik ránk az információ, hogy intézmény lett a spoilerezés. Persze nem lehet egy szavam sem, én is ezt csinálom az Instagramon. Nagyjából tudtam tehát, hogy mire számíthatok majd a Show for Real Crusiers kiállítási területén, amire nem készültem, az az, hogy élőben mekkorát fognak ütni az installációk!

Ez az, amiben szintet lépett a ’50 Brothers CC a korábbi kiállításokhoz képest. Egy maréknyi ember hónapokig tartó szervezése, ötletei, lelkes kétkezi munkája és évekre visszanyúló európai kapcsolattartása öltött testet az AMTS F pavilonjában. Azt posztoltam a helyszínről, hogy ez az eddigi legnívósabb rendezvény a témában. Tartom. Nem is az autók száma miatt, biztosan volt már huszonegynéhány kiállított hotrod és custom máshol is, de a caorlei tengerparti verseny rajtját még senki nem hozta ide. Hatalmas ötlet!

Jó volt a kordonos egyen-sorok helyett közegbe helyezve látni az autókat. A térelválasztó fal egyik oldala szalmabálás pajta egy pihenő panel truckkal, a másik oldalán ugyanez már műhely vagy épp garázs. És tetszett a hangulatért felelő rengeteg kiegészítő apróság. Motorblokkok, hengerfejek, kormányok, fehér csíkos kerekek, lámpák, táblák, plakátok...

Persze a gépek nélkül nem sokat érne a feldíszített háttér. Meg kell jegyezni: szinte kivétel nélkül minden kiállított autó saját lábán érkezett. Olaszországból, Ausztriából is. Szimpatikus hozzáállás.

Az imádott régi ismerősökön túl újdonságokkal is találkoztunk. Számomra a legnagyobb meglepetés egy patinásan megöregedett 1938-as Lincoln-Zephyr kupé volt. Stílusos apró módosítások mellett, mint a korhű Pioneer ködlámpák, az Oldsmobile dísztárcsák, a cigaretta adagolós DeSoto kormány és az RAC fordulatszámmérő, egy kicsit megszaladt a beltér díszítése. Nem számít, nagyon tetszett.

Jó a Trash & Burn Thunderbird új fényezése, ízléses a színkombináció, egész mást mutat így az autó. A vattaszőnyeg és a két Chevy régi idők kiállításait idézték.

A Chris Speed and Custom fémtiszta ’39-es Chevy-je előtt sokáig elmélkedtem, hogy mi is volt az alap. Elsőre megvezetett a függőleges hűtőrács, nem figyeltem, hogy egyedi gyártás. Gyönyörű a karosszériamunka, atom a kerék, és komoly az injektoros motor. Figyelni fogom, hogy mi lesz a végeredmény.

Hot Rod fronton két ’32-es Fordon is megakadt a szemem, az egyik az olaszok Navarro hengerfejes kupéja, a másik a Teasers féle kupé volt. Mindkettő a klasszikus egyszerűségével vett le a lábamról.

Elismerem, és láttam is a többi pavilonból betévedő látogatókon, hogy nehéz megérteni, ha valaki a tökéletlenben, a kopottban, a befejezetlenben találja meg a szépet. Azt hiszem, itt sokan osztozunk ebben a képességben.

Köszönjük a rendezvényt a ’50 Brothers CC szervezőinek és minden résztvevőnek! Remélem, lesz folytatás, sikerült magasra tenni a lécet hozzá. Sok jó km-t addig!

Az AMTS egyéb amerikai autóit hamarosan egy külön galériában láthatjátok viszont.