Ez egy képes beszámoló az American Car Club Hungary tavaszi találkozójáról, amit 1998 április 12-én tartottak Budapesten. Sajnos a képek minősége nem olyan jó, mert ezeket videóról szedtem le.

A találkozó immár hagyományosnak tekinthető helyen, a Kerepesi és a Keresztúri út sarkán lévő parkolóban került megrendezésre, ami gyalog is csak pár percre van az Örs vezér tértől.

Sajnos nagyon sok autó kimaradt az összeállításból, mert egy zárlatos akkumulátor keresztülhúzta a számításaimat. Azért persze bőven akad látnivaló...

Kicsit nehezen indult a buli, reggel még esett az eső, nagyon lassan gyűltek az autók és a kiváncsiskodók is. Szerencsére hamarosan kisütött a nap, pillanatok alatt felszárította az esőnyomokat és egy fél óra múlva már hozzá sem lehetett férni néhány ritka autóhoz. A képen egy amerikai srác dédelgeti szeretett Mustangját, nehogy foltosra száradjon. Kár is lenne érte!

Amerikai srác?! Igen. Bár Ő itt él Magyarországon, de többen jöttek külföldről, hozták el autóikat, hogy megcsodálhassuk azokat. Nem tudom, hogy például a képen látható szlovák (?) családnak hányszor kellett tankolni útközben, mindenesetre a parkolóban valamiért már tolták az egyébként egészen pofás kis piros Mustangjukat. Az előző Mustang minden bizonnyal csókolomot köszönhetne ennek a távoli rokonnak...

V8... Én nem is tudom. Jelenthet ez valamit?! :)) Biztosan, mert nagyon sok autó viselte az oldalán büszkén a jellegzetes emblémát. Hosszában beépített V-motor elől, hátsókerékhajtás, a kettő között automata váltó, „nagyon” kétszámjegyű fogyasztás... Talán ezek egy klasszikus amerikai autó legfőbb ismérvei.

Egy kicsit talán elfogult leszek, hiszen a Camarok a kedvenceim. Volt kinn belőlük bőven, de talán ez a kék volt a legszebb. Őszinte irigykedésem a tulaj felé, gyönyörű ez az autó! A két fehér csíkról egy pillanatra a Dodge Viper jut eszembe, de ez az autó az én szememben veri mindet...

Ugyanaz, és mégis teljesen más... Egy jóval szolidabb, barnára fényezett darab. A króm másképp teszi érdekessé ezt az autót, de az tagadhatatlan, hogy a találkozó közönsége az előzőt tüntette ki nagyobb figyelemmel.

Sárga... Nem tudom, hogy készült-e valaha ilyen színben, ez inkább a mai kor ízlése, de nekem bejön... Nagy vonalakban a barnára hasonlít, de nem ugyanaz. Nehéz lenne két teljesen egyforma Camarot találni. Valami apróságban, legyen az a krómozás, vagy az indexbúra, mindegyik eltér. Ennek oka a „miaztánnemfogadjukelapirosindexet” hozzáállás, de persze az is, hogy az autók nagy részét újjáépítették, és kényszerűségből módosították.

Na meg mutasson nekem valaki ilyen ritka és ennyi idős autóból két egyformát! Természetesen évjáratbeli különbségek is akadnak. Itt egy Camaro a kicsi krómszegélyű hátsólámpákkal. Klasszikusabb, mint a teli műanyag mondjuk az előzőn. Itt végre látni lehet az óriási laprugókat, amik megemelik az autó hátulját. Oldalról sajnos egyiket sem tudtam lefilmezni, de nem egyszerű, ahogy kinéznek ezektől a rugóktól.

És a végére egy igazán brutális példány. Koromfekete. Sötétített, lefedett lámpabúrák picike halálfejekkel, a motorháztetőn piros levegőbeömlő-nyílás, nagy Z28 embléma a hűtőmaszkon, állat durva! A rendszámtábla szinte világít az autó elején, annyira kilóg a feketeségből. A kék és ez volt talán a két legemlékezetesebb darab, amivel találkoztam.

Cadillac... Azt hiszem, hogy a szögletes és enyhén ívelt formák összhangjával, robosztus csupa-króm elejével ez a legnagyobb tiszteletet parancsoló amerikai márka. Már az emblémája is nagy adag büszkeséget, erőt sugároz.