Miután visszaértünk Los Angelesbe, ahonnan a túránk első autós része indult, szerencsére viszonylag könnyen megtaláltuk a szállásunkat, annak ellenére, hogy azon a részen korábban nem jártunk. Másnap reggeli után ismét útnak indultunk. Legelőször megkerestük, hogy hová is kell majd visszavinni a bérautót, hol van a közelben benzinkút, stb. Az utolsó szállást úgy kerestük, hogy a reptér közelében legyen, nagyjából 10 perces autózással már ott is voltunk a kölcsönzőnél, a sarkon van két kút is, ahol tele tudjuk majd tölteni a tankot leadás előtt, minden ok, mehetünk tovább.

Legelső nap, mikor megérkeztünk Los Angelesbe, nagyjából három héttel ezelőtt, épp csak elindultunk a kölcsönzőből, még kapkodtuk a fejünket, merre is menjünk, pont a fejünk felett húzott el egy leszálló gép – a hátunk mögül érkezett, és előttünk tűnt el – ami az LAX-re tartott. Fantasztikus látvány volt, futóművek kint, a szárnyak végén látható légáramlattal, ereszkedett lefelé, max 100 méterrel felettünk, majd elég gyorsan eltűnt, leszállt. Sajnos nem készítettünk róla képet, mert akkor még nem tartottuk elöl, kézközelben a fényképezőgépet – azután már igen – de bíztunk benne hátha most is lesz alkalmunk ilyesmit újra látni. Nem így lett, de azért elgurultunk a reptér melletti úton is, ahol készítettünk pár fotót, és gyorsultam egy repülővel is. Lemaradtam.

A napi tervünk az volt, hogy felmegyünk kicsit észak felé Malibura, majd sétálgatunk Santa Monica Beach-en és elnézünk még az NHRA múzeumba is – erről bővebben a következő részben – amit legutóbb nem ejtettünk útba, mert eléggé a város másik felén van.

Malibu felé tartva az út szélén, illetve menet közben is megpillantottunk néhány klasszikus vasat, Novát, Cobrákat, ilyesmit. Ahogy közeledtünk Malibu felé, a táj is változott, a síkabb részeket már dombok, hegyek követték. Az egyik kereszteződésnél úgy gondoltuk, elég messzire jöttünk már, megnézzük mi is van fent a hegyen. Nos, igen. Egy elég meredek úton felfelé haladva kanyarogtunk egy darabig, majd igen szép – nem olcsó – házak kezdtek megjelenni az út szélén. Illetve legtöbbször csak a bejárók, a házakat nem annyira lehetett látni. Az út vége zsákutca volt, ahonnan 4-5 házhoz volt bejáró. Visszafordulva megálltunk egy helyen, ahonnan elég szép volt a kilátás, készítettünk pár képet. Itt azért jól látszik, hogy elég sűrűn vannak a házak, ami nekem nem annyira szimpatikus, Montana sokkal jobban bejön. Ahogy leereszkedtünk vissza az 1-es útra, még egy darabig észak felé mentünk, majd visszafordultunk, fotóztunk párat, majd elindultunk visszafelé, Santa Monica irányába.

Ahogy megérkeztünk a strandra, és leparkoltunk, körülnéztünk mi is van errefelé. A vidámparkot gondolom sokan ismerik, van szép hosszú, homokos part, Bubba Gump, és a nagy móló, aminek a végén szintén van étterem is. De innen indul a 10-es Interstate, amin ha teljesen végigautózunk, akkor egy 3959km-es út végén Jacksonville-ben, Floridában találjuk magunkat. Sétáltunk kicsit a homokban is, ami egy helyi nő szerint „ma nagyon kellemes, egész hűvös”, szerintem viszont tűzforró volt, egy helyben állni nem is tudtam, majd kimentünk a móló végére is, gyönyörködtünk a kilátásban.

Innen a 10-esen átautóztunk Pomonába, nagyjából másfél óra alatt. A nap zárásaként autóztunk kicsit Hollywoodban, és a Sunset Blvd-on is. Korábban – kb 3 hete – már kinéztünk, hol szeretnénk vacsorázni az utolsó esténken LA-ben, ami nem más mint a Mel’s Drive-In. Ez nem teljesen az, mint ami az American Graffitiben biztosította az egyik helyszínt, de így is nagyon hangulatos kis étterem. Az étteremlánc már sokkal hamarabb létezett, mint ahogy George Lucas filmje készült, és az abban szereplő épületet csak a film kedvéért építették, de itt is megtalálhatóak a falon a forgatáson készült képek is a dekorációk között. Megkóstoltam a „Famous Mel Burgert”, nagyon ízletes, és nyugodtan mondhatom, elég volt. A desszert már alig fért be…