Hosszas gondolkodás után, a MÉH-telepre kerüléstől megmentve, megvettem ezt a kombi Volarét (2010.04.21.). Erősen hiányos állapotban volt, de úgy gondoltam, pár dolgot azért fel tudok majd használni a sajátomhoz.

(pár bizalomgerjesztő kép a hirdetésből)

Otthon egy nagytakarítással kezdtem, hogy egyáltalán lássam, mit is vettem. Majd jött az állapotfelmérés. A hűtőrács hibátlan, a jobbos tükrön a króm már nem tökéletes, de maga a tükör használható, nem törött, a mozgató mechanikája is működik, kréderekből is van használható, vízlehúzók kikeményedve, de eltörve nincsenek. A belseje meglepően szép és hiánytalan, az első ülést és a kormányoszlopot leszámítva. A karosszéria sem veszélyes, csak a szokásos Volaré betegség, ahová nem jutott festék ott rozsdásodik, sajnos a belsejébe kevés jutott, és a lemezek között sincs semmi, de még így is lehet, hogy jobb, mint a sedanom.

Egy szép napsütéses nyári reggelen aztán az a csodás ötletem támadt, hogy autót kellene csinálni a kombiból. A sedan projekthez úgysem kellenek az alkatrészek egyelőre, így igazából megvan mindenem hozzá. Aztán ha hiányzik az amerikai autózás mehetek vele egy kört, amíg a másik nem készül el.

(a képen épp alá próbáltam a Peugeot-m kerekeit)

Az első kiváló ötletet egy második is követte, mégpedig, hogy levihetném a kocsit Komáromba, és ott jampizhatnék az erődön belül. Persze mindez három héttel a találkozó előtt. Na, rohamléptekkel nekiálltunk, hogy valami működő izét csináljunk egy halom rosszvasból.

A találkozó augusztus 6-án kezdődik, addigra készen kell lennie! Augusztus 4-ére megvoltunk a mechanikai munkákkal és estére odaért az elektromos emberem is. Az idő rövidségére való tekintettel annyit kértem csak, hogy legyen egy gyújtás kapcsoló, egy indító gomb, plusz előre-hátra helyzetjelző. Kemény vagyok, másra nincs szükségem!

Amíg a srác küzdött a vezetékekkel, mi kicsit lejjebb tekertük a kocsi elejét. Mégsem mehettem úgy, mint dzé!

A kerekek alá tettünk alátétet, amin oldalra el tudott csúszni, néha felemeltük, majd vissza, és így kb. fél óra tekergetés után sikerült elég mélyre ültetni. Eközben a gyújtás is elkészült. Magasság precízen beállítva! Tökéletes! Próbáljuk ki!

Nos, miközben jártam ki a műhelyből, a túlságosan alacsonyan lévő bölcső elakadt a küszöbben, amit, az ajtótok egy részével együtt, sikerült magammal vinnem.

A kapu ütközőjén úgy kellett átemelni a kocsit, aztán az aszfaltos úton végighúzogattam kicsit a kocsi alját. Így aztán beláttam, hogy „lehet, hogy egy kicsit alacsony lett”. Na mindegy, trélerre fel, holnap is van egy nap, majd a melóhelyen befejezzük.

Augusztus 5.: a vontató autón kb. egy éve nincs műszaki, át kellene nézni, a kipufogó is kifúj egy kicsit, az aksit is szívja, meg az utánfutó elektromos csatlakozásával is vannak gondok. Ezen kívül a Volarén sincs még világítás, meg valamit dolgozni sem ártana. Aztán miközben behúztuk a kombit az udvarra, a vontatókötél elakadt a hűtő kivezető csonkjában és elrepesztette azt is.

Végül a vontató autót sikerült felkészíteni műszakira, a Volarén is megforrasztottuk a hűtőt, és tekertem is kicsit feljebb az elején, de csak pár fordulatot, nehogy túl sok legyen!

Augusztus 6.: Előző nap már nem maradt idő bekötni a kombi világítását, így ezt reggel csináltuk meg. Majd a kocsi mozgatása során arra lettem figyelmes, hogy már megint az egekben van az orra. Így nem maradhat, gondoljuk csak dzére! Tekertem hát kicsit rajta, de csak két fél fordulatot, nehogy megint túl sok legyen!

A vontatót elvittem műszakira, majd gyorsan haza, összeraktam a cuccom, megebédeltem, aztán irány Komárom!

A hátsó lámpám azonban még nem volt, nem akartam így érkezni, ezért útközben tartottam egy kis pihenőt, ahol egy Peugeot 205 hátsó díszpaneljéből és kb. 10 méter Power Tapeből sikerült megoldanom ezt a problémát is.

Sajnos a szerelvényről nem csináltam képet, pedig megérte volna, ritkán látni két ilyen roncsot együtt!

Végül sikeresen eljutottam a Nagy Találkozóra! Itt gyorsan lejártam a trélerről, majd az offot, és a trélert elrejtettem egy félreeső helyen, aztán már mehet is a Friday Night Cruise!

Ez tartott is vagy tizenkét méteren keresztül, amikoris sikerült a bölcsőt elakasztanom egy veszélyesen kiálló (kb. 2 cm) aknafedélben. A kocsi megállt, mint a szög, én meg beestem a pedálok közé. Egy Jeepes srác azonnal a segítségemre sietett. Szegény nagyon megrémült.

Szerencsére senkinek és semminek nem lett baja, így a hétvége hátralévő részében figyelmesen, okosan és persze rendkívül lazán átszántottam az erőd teljes területét. Mindezt persze esőben, ami csak azért volt érdekes, mert ablaktörőt nem kötöttünk be, és a hálószobámnak használt Volaré csomagtartó sem volt tökéletesen vízzáró.

Illetve a nem megfelelően tömített szívócsonk sem könnyítette meg az autó használatát. Habár ha jól bemelegedett, akkor már alapjáratom is majdnem volt. Persze erő akkor sem támadt a sor6ban.

Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam. Ez volt az első találkozóm, amikor saját „autóval” voltam jelen.

Hazaérve konstatáltam azt, amire számítottam már előre, hogy nem a Volaré volt a találkozó sztárja. Csak Zola tett fel róla fotót, neki ezúton is köszönöm!

(ezen nagyon jól látható az egyedi hátsó lámpa megoldás!)

Meg persze az is bizonyossá vált (ha eddig még nem lett volna az), hogy túl alacsony lett a kocsi, még az aszfaltos úton is folyamatosan leért az alja.

Itt egy szemléltető kép is! (az ott komáromi fű és föld a bölcsőmön)

Azóta szegény várja sorsa jobbra fordulását.

(a képen a kis Plymouth a tesója társaságában)

Remélem még lesz folytatás!

9 év, te jó ég, 9 év. Ennyi telt el a komáromi találkozó óta, és kb hozzá se nyúltam a kocsihoz. Ez valószinűleg így is maradt volna még egy darabig, ha nem kapok egy jó ajánlatot. Mennyit??? Ugyan, ki adott volna pénzt ezért? Egy másik roncsot kaptam, végülis nekem mindegy mi áll a garázsban.

A kombihoz járt egy donor is, az érdekessége, hogy összesen kb 750 km-t szállítottam, hogy végül 60 km-re kerüljön a kiindulási helyétől, és persze egy métert se mentem vele. No comment…

Remélem az új tulaj talpra fogja tudni állítani, szerintem jó forma, megérdemelné.