LAST BARONS ROADERS

GOLD FEVER
1927-es Ford Roadster

Azt hogy valamilyen kórban szenvedünk, aminek szemmel láthatóan magas láz is a sajátja,
már korábban konstatáltuk magunkon.
Persze, nem tartjuk magunkat a szó szoros értelmében betegnek, de a Rodok, mint olyan
állandóan bizgerálják a fantáziánkat.

Magyarországon a Hot Rodozás gyerekcipőben jár, már egy-két kocsi el is készült, ami így,
vagy- úgy de besorolható ebbe a körbe, de mi valami olyasmit szerettünk volna, ami még
itthon nem elterjedt. El akartunk szakadni az itteni „hanyag eleganciától” ami vagy matt
fekete, esetleg ömlik róla a rozsda és a dédi vájlingjából készül a légszűrő. A Rat rodokkal
alapjába véve nincs gondunk, sőt, de szerettünk volna végre egyet látni igazi fényezéssel,
igényes kivitellel.

Nem azért, mert nagyobbat szeretnénk pukkantani, mint bárki más e kies országban- általában
igen nagy jóindulattal vagy közömbösen szemléljük más projekjeit, hanem mert a másik
kedvenc időszakunkba is szerettünk volna visszarepülni a készülő autó által.

Ez az időszak pedig nem a kezdetleges, fekete fehér, alapozó esetleg matt fekete kor, hanem
a későbbi, már autó kiállításokkal, színes polaroid képeken megörökített 60-as évek eleje.
Azok az évek, amikor a hírnév mellett sokat nem mutató, mégis lenge öltözékűnek számító
fiatal lányok és méter magas serlegek kísérték a jobban sikerült show autókat. Több száz
kisebb nagyobb Custom Shop kínálta szolgálatait és dübörögtek a motorok spécizésére
szakosodott cégek, mint az Isky Cams, vagy az Edelbrock.

Igen, a kor, amikor már trendi volt a Hot Rod, nem csapták rád azonnal a fogda ajtót, ha
ilyet hajtottál a Main Streeten végig, viszont használatban volt a flitteres fényezés, a króm, a
pinstripe és sokaknak már művészi kifejezésmód volt egy autó megépítése.
Egyszóval az erős nosztalgiával Arany kornak nevezett időszak.

Ezekre a verdákra és srácokra emlékezik vissza a Gold Fever.

INSTANT FEVER

Nem akartuk túlkomplikálni a kocsit, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük, milyen is
lenne egy üvegszálas karosszéria, Ezért az Egyesült Államokból rendeltünk egy 27-es Ford
Roadster Body-t./ Érdekes, hogy a kinti szállító szerint a kisteherautó platójáról a lámpánál
meg akarták venni az üres fülkét. Úgy látszik, az amerikaiak, mint egyébként más nemzet fiai
is, kimondottan vizuális beállítottságúak./
Ezzel a húzással szerettünk volna időt és energiát spórolni, melyet aztán a kocsi más
részleteire és kiegészítőire fordíthattunk. Bár már készítettünk 30-as Ford fülkét kézzel is
lemezből, most úgy döntöttünk, hogy egy üvegszálas megoldás is megteszi, főleg, hogy az
első Instant T nevű műanyag karosszéria sorozat is a 60-as években vált megvásárolhatóvá.

Persze, ahogy az nálunk már megszokott, itt is meg volt a kész dizájn és témakör a kocsira,
ezért amikor megjött a pakk, kicsit kiörömködtük magunkat rajta és már indult is a
fényezőnkhöz.

Lajos, aki már hozzászokott ahhoz, hogy én állandóan valami fura dolgot akarok csak
bólintott, amikor odaállítottam hozzá az egy lyukas fürdőkád jellegét magán hordozó
kőkemény hot roddal, és közöltem vele, hogy csillogósat szeretnék, ami matt. A
színválasztásnak több oka is volt.
Az enyhén zöld tónusú arannyal olyan hatást akartunk elérni, mintha egy régi képről
köszönne vissza a kocsi mely az idők során kissé elszíneződött a selyem hatással pedig az volt
a cél, hogy élőben is patinás benyomást tegyen az autó.

Itt mutatkoztak meg a jó minőség előnyei, a fülkére kis túlzással csupán egy rétegszóró gitt
kellett, és már fújták is a kívánt színt a fülkére, - három nappal később már ismét nálunk
pihent a továbbiakra várva.

Első lépésben az alvázat készítettük el, semmi felesleges komplikáció, egy egyszerű
létraalváz, egyedül hátul, a híd felett kapta meg a szükséges törést, mely azt a célt szolgálja,
hogy a kocsi hátulja megfelelően alacsony legyen.
Bekerültek a motor és váltó tartók és a 4 lengőkar felfogatásai is.
Ezután kicsit elbíbelődtünk az első, „öngyilkos” futóművel.
Ez az elnevezés nem valami veszélyes dolgot takar és nem is idegileg labilis feltalálójára utal,
egyszerűen arra, hogy az eredetitől eltérően nem az alváz alatt, hanem az előtte helyezkedik
el.
Ennek előnye, amellett, hogy láttatja az egész technikát, az orr rész alacsonyabban tartható,
hátránya viszont -mint a neve is mutatja,- hogy azonnal sérül, ha esetleg balesetet szenved a
kocsi.
Az első híd egy két collos ültetett csőtestű darab, amihez mindent mi gyártottunk, most
éppen az eredeti GM fékeket szeretnénk kiváltani valami kevésbé óriásival, mert egyszerűen
túl nagyok, és zavarják az optikáját az amúgy filigrán felépítésnek. Ennek keretében
alumíniumból készítünk kerékagyakat, és összerakunk egy fék szettet- tárcsa és nyereg, - ami
minden tekintetben megfelel az elvárásainknak.

Még szerencse, hogy nem a praktikum a jelszavunk, szerencsés módon egész más
szempontok alapján építjük autóinkat. /ennek mondjuk ellentmond az a tény, hogy mennyit
vesződtünk azzal, hogy viszonylag kényelmesen üljünk az autóban úgy, hogy közben ne egy
méltóságától és köszörűkövétől megfosztott majomra emlékeztessünk. Mert az ugye praktikus
lenne, ha nem néznénk ki hülyén a kocsiban.

OUT FROM BLACK

Az alváz és a kiegészítők eredetileg fényes fekete színt kaptak volna, de a báró ötlete alapján
egy vajszínű tónust választottunk végül.
Roppant képzelőerőnket igénybe véve sem tudtuk kitalálni, milyen lesz az összhatása a két
színnek, de végül is a tét nem volt nagy-legfeljebb újra fújtuk volna az alvázat.
Szerencsére a vajszín remek összhangot mutatott az arany fülkével, úgyhogy a már
előkészített további tartozékokat is erre a színre fújtuk.
Ezek között szerepelt az első hídtest, a lengőkarok, a hátsó híd, a motorblokk.
Apropó motor: eredetileg egy régi 283-as kisblokk került a kocsiba, de sajnos egy olyan
ajánlatot kaptunk rá, amit nem tudtunk visszautasítani. J

Gyengeségünk következményeként most egy fiatalabb 350-es Chevy feszül az alváz között,
egy TH 700R4-es automatától szorosan követve. A rozsdamentes leömlőket Stepper gyártotta
le kívánságainkat szem előtt tartva- és a végeredmény elég meggyőző lett.
Jó, még közel sincs kész, hisz egy cut out-ot képzeltünk el a kocsira, ami után egy majdnem
normális rendszer húzódik majd a kocsi alatt két Smithys dobbal. Ezt csak arra az esetre, ha
nem akarunk egy hosszabb vágta alatt végleges halláskárosodást szenvedni. J
Egyébként a kis aranyrög már hallatta hangocskáját, nos, elég frenetikus volt, amikor az
egyébként aranyosnak, jópofának titulált kocsi gázadásra megrázkódik, és harsodva tudatja
a világgal a V8 diadalát az unalmas, EGR-el és miegymással nyakon zúdított megfontolt
erőforrások felett.

WHEEL DEAL

A kerék, és gumi az, ami rendkívül meghatározó egy ilyen kocsinál.
Vannak dolgok, amiket meg lehet ügyességgel oldani, és vannak olyanok, amiknek egész
egyszerűen muszáj stimmelnie, még akkor is, ha esetleg több pénzt emésztenek fel.
Ezzel vágtunk neki a kerékválasztásnak.
A rod először hátulra kölcsönkapta a fehér Buickunk hátsókerekét. A két 8,5 x15-ös Wolfrace
igen jól állt a kocsinak, de miután a kölcsönadó egyszerűen röhejesen nézett ki a kiszélesített
sárvédője alatt bukdácsoló vékonyka kis pótkerékkel, így kiállítás után azonnal visszatettük a
galád , önző módon elrabolt alkatrészeit. Nem tehettük ezt vele.
Az első kereknél már kicsit komplikáltabb volt a helyzet.
Nem ragoznám, - pedig igen vicces volt- de lényeg, hogy 3 pár acél felnit készítettünk fel a
kocsira, és a 3. garnitúra gumi került végül jóváhagyásra.
Az elképzelés szerint elől kimondottan vékony felnit képzeltünk diagonál gumikkal. A
Downsizing” eredménye végül egy pár 5x 15-ös Chevy felni a hatvanas évekből, hátulra
pedig rendeltünk két Wolfrace alu felnit 7x15-ös méretben. Ezek később klasszikus
kivitelezésű Drag radiál gumikat fognak kapni.
Természetesen az egész felemás küzdelemnek az volt a célja, hogy a megfelelő optikát adják
a végén. Régebben is szokás volt előre- hátulra nem egyforma felniket szerelni.

ELSŐ TALÁLKOZÓK
Itt egy kis kitérő következett, ugyanis meglepetésünkre -és nem kis örömünkre - alig került
fel a fülke az alvázra- először, hisz azóta már többször levettük- a félkész kocsit meghívták az
első kiállítására is.
A sort a 2010-es EMAT nyitotta, mely bár kissé vegyes nyomokat hagyott bennünk, de azért
ígéretet tettünk, hogy jövőre is ott leszünk, de remélhetőleg már a parkolóban kell a kocsit
keresni. Mondjuk ebből is volt durci, de lehet, hogy mi beszélünk egy furcsa, nem mindenki
számára érthető nyelvet. Legalább is reméljük. J
Ezután jött az agárdi Lakeside Rock and Roll weekend, ahol egyedüli Rodként hirdette a mi
benzintől átitatott igénket, majd ősszel Brno volt az úti cél, ahol több fajtabélije társaságában
töltött el egy kellemes napot, és megkapta az első elismerését is, egy díj formájában-nem is
tudom, milyen kategóriában.
Persze, ezernyi apróság is elkészült már a kocsin, a benzintankot például Knapet kolléga
készítette kézzel, csak úgy, mint a hátsóhidra a lengőkar konzolokat is Ő hegesztette fel,
be van kötve a fékrendszer, a pedálok is a helyükre kerültek, Steppernél készül a régi
motorcsónakokéra emlékeztető Duvall Style első szélvédőkeret, -szerény véleményem szerint
ez az alkatrész fogja feltenni a kocsira a koronát. A műszerezettség egy fordulat számmérő
híján összegyűlt, Báró úr legyártotta a kormányoszlopot, a kormánymű pedig készre van

kötve az első futóművel. Ricsi megcsinálta a váltótartót és felrögzítette a fülkét az alvázra.

itten van a fent említett Pick up Rod, mely csupán kézzel készült, gyakorlatilag a semmiből.
Félkész állapota ellenére elragadták tőlünk, és most valahol már a karmait fenegeti, ha jól tudom.:)

Háhá, megindult a szezon a kis rod is majdnem készen lett,rengeteg apróság készült rajta el,de például nagyobb dolgok is, mint például a kipufogó, melyből vicces kis galiba is támadt, mert a Stepper által kivitelezett nyitókupakon kívülről látható volt a 3 imbuszfej, és ez néhányaknak nem tetszett, mondván miért nincs elrejtve a felfogatás, hisz az úgy jobb. Ezt úgy nem is értettem, töprengve álltam a kocsi mellett, hogy ugyan, mi is valójában a gond, és szórakozottan elkezdtem számolni a csavarokat és anyákat, amiket elsőre kifigyeltem a kocsin. 54 után meguntam,ez a kifordított autó, ezt fel kell dolgozni és kész!
Tekintettel, hogy ezeknek a kocsiknak a megjelenését nagyban befolyásolja a különböző dekorok, így a Gold Fever sem úszhatta meg, hogy jól kipingáltassuk. Ehhez egy profit hívtunk, Soni a Simkó Art egyszemélyes kommandója két napig kreálta az autóra az általunk felvázolt dolgokat.Ez aranyfüst feliratot is kéttónusú pinstripet foglal magában. Fertőszentmiklós volt az első célpont indulás előtti éjszaka hoztuk el a kárpitostól a kárpitokat.Rezső jót akart, úgyhogy kívánságom szerint jól bepuffozta az ülőlapot, így nem fértünk be a kormány alá.Egész pontosan beleszorultunk a kocsiba, így annak átmenetileg-mostanáig- mennie kellett, majd később visszatérünk a korrigálására. :)))
mindegy, alu lemez keménység, különben is, padlólemezre sem futotta időnkből, igazán nem akadhattunk fent egy kis kárpit hiányosságon.
kemény arcunk belefeszült a menetszélbe, s bár az időjárás nem kedvezett nekünk, azért rettenetesen sok kört mentünk a kocsival- igen lassan. :))
A kocsi még szűz volt, a gumik ezer évesek- az nagyon sok- a holley 4 torkából csak kettő nyitott,gyújtás szarul belőve- igazából csak a pálya melletti fűnyírós ember volt lassabb, mint mi, remekül szórakoztunk, és jó volt végre kicsit szabadjára engedni a kocsit.
Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, aztán ittunk egyet, mert marha hideg érte el a sportembereket.
Az látszott, hogy rengeteg potencia van még a kocsiban, de a lényeg egyelőre az volt hogy ott legyünk.
Megjegyzem, jól esett, hogy egy serleget is kaptunk nem hiába vittük a Fevert a 3 méteres tengelytávjával egy 2,90 hosszú utánfutón.:))
Aztán jött Lakeside, ahol egyrészt renitens énem is felszínre került, másrészt akit csak lehetett megautókáztattunk, hisz elvégre azért készült.
Külön öröm, hogy számíthatok Kundira, aki keményem nyomja akkor is ha éppen kicsit befáradok.Kundi! Ezúton is hálás vagyok neked, hogy ráhoztad a frászt Tony-ra!
Komáromba már rutinosan készültünk, csütörtökön lerántottuk a ponyvát a kocsiról, és irány a pálya.Itt heveny sár és olaj az arcba. Majd jó volt mindenkinek.Báró Úr is odavágott keményen, sokan levették a rezzenéstelen, gyilkolásra kész arckifejezését.
Vasárnap megdöbbenve konstatáltuk, hogy bizony a 4 nap alatt, 50 liter benzint tankoltuk a kocsiba úgy, hogy tulajdonképpen sehová sem mentünk, igaz itt is voltak "promó"körök, havernak, barátnak, ismerősnek, barát gyermekének, anyukájának, kislánynak és egy faszinak, aki nem is akart jönni, csak félreértettem a hangos kipufogó miatt.

Most éppen vár a kocsi, szerintem cserélünk benne egy vezérműtengely, befejezzük a padlót és a szélvédőt, és még pár apróságot, csak hogy jövő évben valóban teljesen készen álljon útra készen.

Itt éppen asszem a lányt néztem, de amúgy meglehetősen koncentrált voltam.

Hunya a Tiszteletes éppen felkészül élete első gyorsulására egy roddal.

Csak a vicc kedvéért odaálltunk egy eredeti Ford mellé:nos, mint két tojás.Az jutott eszembe, hogy Vivaldit is hallottam már rockosan, de Metallica-t is hegedűs lányoktól.
Most nagyon mélyen szántottam úgy érzem.

és igen, újra itt...!
sok dolog történt mióta nem meséltem a kocsiról.Igaz , nem a roddal, de egyébként.
Mondjuk azon is kicseréltük a váltót és a hátsó áttételt is. A váltó egy 350-es lett a 700 R4 helyett, előbbinek túl rövidnek találtatott az első fokozata.
Igen, ez valahogy mindent másképp csinál, mint a többi kocsi , más esetben egy 700R4 tökéletes választás lett volna-- itt azonban valahogy nem adta ki a lépést.

készen lett a végleges szélvédő keret és annak üvegei is, nos a tapasztalat azt mutatja, hogy a biztonsági ragasztott üveg optikailag nagyot dob a külsőn, és a szél ellen is, ha lehúzódsz a nem létező lábtérbe.

gyakorlatban még a nyálat is kifújja a szél a szádból, ha nem figyelsz.

A szezonkezdeteként pózoltunk egy kicsit a Dotz felni és General gumi standon az Autó motor Shown, majd kicsit később, május elején pedig felmerészkedtünk a Velodrom pályájának döntött kanyarjába a ceruzával rajzolt futóművünkkel.

Közben egy kis fotózás erejéig kivittük a rodot, Stoneface Kundi kérésünkre megmutatta, hogy képzeli el a Last Barons milyen egy Show autó. :)))

Viszonylag nyugodtak voltunk, tudtuk, a rod nem fogja egykönnyen megúszni, nem mellesleg Kundinak van haja is, amit hátra lehet lőni- ellentétbe velünk.
Sebaj, már úgy is bizseregtünk eléggé a Velodrom második köre előtt a Báró úr hozzám fordult mielőtt felment volna a pályára: " Akarunk még ide jönni?"

Nos itt látható a Rod az Autóshown, sajnos kissé bajba voltak a felnidizájnnal, hisz ez a márka nem kimondottan rodokra készít felniket.
mindenkit megnyugtathatok ott a helyszínen levettük őket, a srác csak pár napig hordott futócipőt a pilótakabátjához.