Volt egy 1995-ös Cadillac Seville STS-em, amit 8 évig szeretgettem, de ahogy jártunk találkozókra egyre határozottabb elképzelés fogalmazódott meg bennem, hogy kell egy régi karbis, hátsókerekes amcsi autó. Ahogy eladtam a Cadillac-et keresgélni kezdtem. Elsősorban 80-as évek környékéről Caprice-t szerettem volna, de elég szűkös a piac, így szóba került Impala, Olds Custom Cruiser, sőt még busz is (ez volt a B verzió, hogy ha nincs nagy tepsi). Tavaly ősszel valaki a facebook-on (Amerikai autók adok-veszek/csere-bere/fórum) keresett 2 MFt alatt amcsi vasat és ott hozzászólásban posztolták ezt az autót, hogy esetleg eladó lenne. Nos az Én Coli barátom, aki szintén Caprice tulaj felkapta a fejét rá és lementette a képet, mert látta ezt az autót Komáromban is és nagyon tetszett Neki. Amikor elkezdtem keresgélni autót, akkor szólt, hogy esetleg próbáljuk meg felkutatni, hátha eladó még. Szóval április 2-án átküldte a mellékelt képet és indult a nyomozás.
A képen látszott a rendszám, ezért első lépésnek (Ügyfélkapus regisztráció birtokában) a központi gépjármű nyilvántartóból lekértem a nyilvános adatokat, ahol látszanak a műszaki vizsga, eredetvizsga időpontok km állással, mivel az utolsó bejegyzés 2017 májusi volt, így abban biztosak lehettünk, hogy ősszel nem váltott gazdát. Közben a v8cars-on és itt a fórumon elkezdtem a kép alapján kutakodni, és Colival mindketten arra jutottunk, hogy a szálak hieronymous-hoz vezetnek. Tudtuk, hogy már nem Nála van az autó, de gondoltam hátha emlékszik kinek adta el. Mákom volt, mert az adásvételi is megvolt még, így lett egy nevem, címmel. Itt jött még pluszba az információ, hogy járt az autó Komáromban, így elkezdem a facebook-on keresgélni a NAAF oldalán, kik like-olták, kik jelölték be, hogy ott voltak a facebook eseménynél és szerencsémre így az autó akkori tulaját is megtaláltam, mert a facebook borítóképe a Caprice volt. Itt már egyenesben voltam, mert a facebook-on a névjegyénél fel volt tüntetve a munkahelye, a munkahelyének a honlapján pedig a munkatársak menüpontban megtaláltam a céges telefonszámát. És innen már szokásos történet, eladó volt még az autó, telefonban átbeszéltük a részleteket és mivel úgy tűnt, hogy meg fogunk tudni egyezni, így szombat reggel nekivágtunk a feleségemmel Kótajból Bp-re. Odaértünk az autó tényleg abban az állapotban volt amit elmondtak, próbakör, majd ahogy visszaértünk vettük elő az adásvételit.... Azóta fülig ér a szánk amikor csak megyünk Vele :)