Hol is kezdjem?
2009 nyár elején fogant meg bennem a gondolat, hogy ez így tovább nem mehet! Nekem kell valami nagyon kemény vas....
Bele is vetettem magam az Egyesült Államok bőséges kínálatába. Az elején még semmiféle konkrét márka, illetve típus nem lebegett a szemem előtt, de a ‘60-as ‘70-es évek évek izomautói mindig is mágnesként vonzottak.

Abban biztos voltam, hogy nem egy csillogó-villogó makulátlan állapotú verdát fogok venni. Az olyanok, amelyek tényleg jók és tákolás mentesek, nagyon-nagyon drágák és nem is dömpingszerű belőlük a kínálat. A másik ok, ami miatt nem az "egyszerűbb" utat választottam, hogy itthon adott volt egy olyan csapat, akik segítségével, ez már nem az első autó, ami a sajnálatot keltő állapotából egy igazi műalkotássá válik. Na meg még egy nyomós ok: így teljes egészében a saját és persze Csikó mester igényeihez és elvárásainak megfelelően tudjuk megépíteni.

Szóval nézelődtem, nézelődtem és amikor akadt pár szabad percem, megint csak nézelődtem.
Először egy ‘73-as Ford Mustang Mach1 429-re esett a választás, de nagyon hiányos állapotban volt és darabokra szedve állt már egy évtizede.

Másodszor egy ‘70-es Dodge Charger 440-re gerjedtem be. Itt már erősebb vonzalom kezdett kibontakozni, de mikor megkaptam róla a képes beszámolót, már nem láttam olyan szépnek, mint előtte. Mindene megvolt és működött, de látszott rajta, hogy már hosszú ideje nem jó kezekben van.

Eközben Csikó egyre nagyobb magabiztossággal jelentette ki: "ide olyan autót hozzál, amin Chevrolet jel van". Hát, ha Chevy akkor Camaro, ha Camaro akkor pedig csakis 1st.GEN. Na ez el is dőlt tehát!
További érv, hogy a készülő félben lévő ‘69 Pontiac Firebird-nek, az építése során megmaradt néhány alkatrész, ami passzol a Camaro-hoz. Ja, és minden egyes munka fázisnál csak előny, hogy már egy megismert elrendezéssel kell csodát tenni - esetlegesen.

Most már célirányosan figyeltem a hirdetéseket és nem hiába. Hamarosan rá is bukkantam egy narancssárga ‘69 Camaro 383-ra.

Az elképzelésemhez képest valamivel jobb állapotban volt, de olyan cuccokkal telepakolva, amik nekem is tetszettek, később én is hasonlókat vettem volna rá.

A 383 motor is jobban hangzott, mint egy 307, vagy 327, vagy akár egy 350-es. És ami legpozitívabb volt az egészben, hogy kereskedelmi partnerünknél volt a masina.

Nem is tököltem sokat, szinte azonnal telefon és már jöttek is a kért infók, képek a messzi távolból....

Összeült itthon is a bizottság, a legjobb döntés meghozása érdekében. Osztottunk szoroztunk, kérdéseket tettünk fel, majd ajánlatot tettünk. Stílusosan, az Ámen a Dunaújvárosi találkozón hangzott el.
Szombat éjszaka a Camaro tulajdonosa lettem!

Innentől már folytak az események, a saját jól bejáratott forgatókönyv alapján. Néhány türelmetlen, izgalommal teli hét és már itthon is volt az autó.

Eljött ez a nap is, irány a vámudvar!
Bár a komáromi őrületről sajnos lemaradt, és a Forest Camp-on se tudtam vele ott lenni, de maga a tény, hogy végre megérinthetem, mindenért kárpótolt.

Első ránézésre rendben van a verda, a várthoz képest pozitív csalódást okozott. A zárhíd kivételével nem akadok semmiféle rohadásra, még az üvegek és csatornák tövében sem.

A beltér is teljesen kulturált, nem csak úgy "beleokádták", bár a tetőkárpit itt ott fogpiszkálóval van fixálva.

A lemezek kopogtatásra ércesen, fémes hanggal válaszolnak, ami nagyon jó jel egy ilyen idős karosszériánál. A motorból és a hajtásláncból sem dől az olaj.

Olajak, víz rendben, jöhet az indítás. Némi plusz áram és már jár is a V8-as! Egészséges, szép egyenletes járása van, minimális gázra is magabiztosan pörög fel. A hangja meg egyenesen mennyei, kívánni se lehetne szebbet. A vastag rendszer végén FLOWMASTER dobok hirdetik az igét bariton hangon: itt a DETROITI izom hallható!!

Első látásra is gyanús volt, de így élőben beigazolódott, ez kurvára meg van ültetve. Ez a hazai utakon sajnos életképtelen dolog, bármennyire is jól néz ki.

Minimális papírmunka után talpon vittem haza. Otthon egy póló csere, némi ebéd és már megint a gépben ültem. Estig folyamatosan csak mentem vele szinte megállás nélkül. Egy leharcolt ékszíjat kellett csak lecserélni, egyébként nagyon jól bírta a tesztet - persze leszámítva a fekvőrendőröket....