Power Big Meet 2012, Vasteras


Välkommen!


Sokan voltak


Ezt hoztam volna


Döbb


Panel


Futurliner - vót (és lesz) valamikor


Kiállás


Krúzolás


Be is tartották


Igazi Bluesmobile


Just Married


Mikor még a szín is majdnem egyezik

Emlékszem, már tíz éve is arról beszéltünk, hogy ha mindenkinek kész lesz autója, kiautózunk Svédországba a Big Meetre csodát látni. Aztán a sors úgy hozta, hogy évekig nem volt olyan alkalom, hogy mindenki alatt kész, üzembiztos vas legyen. Néha felemlegettük a dolgot, csorgattuk a nyálunkat a képekre, aztán mindenkinél bekerült az „egyik nap” fiókba a teendők között.

Év elején kihúztam ezt a fiókot, és az ott porosodó álmok közül ezt vettem ki, leszerveztem egy pár napos stockholmi városnézéssel egybekötött utazást. Nem amerikai autóval; repülővel, busszal, vonattal, metróval, gyalog. Kérdezték, hogy nem volt-e rossz érzés, nem éreztük-e kívülállónak így magunkat, de egyáltalán nem. Ha most szervezném, annyit csinálnék máshogy, hogy bármilyen áron szereznék szállást Vasterasban, hogy esténként ne kelljen a fővárosba tartó vonathoz alkalmazkodni.

Hogy kimaradtunk-e emiatt valamiből? Biztosan. De mindenki, az is, aki az első perctől az utolsóig a helyszínen tartózkodott. A találkozó három napja alatt több mint húszezer autó fordult meg a területen, ennyi autót megnézni is képtelenség. Ráadásul folyamatos mozgásban voltak, volt olyan időszak, amikor a bejáratnál még érkeztek az újabb vasak, miközben az átellenes oldalon mások már indultak kifelé a városba krúzolni. Forgalmi dugó amerikai autókból.

Az élményt ezer, de még tízezer képpel sem lehet átadni. Nem lehet leírni a lázt, ami elkap az újabb és újabb autók láttán, és azt, ahogy megtelítődik az agy. Mikor már nem mész el a sor végére, mert csak pár „gagyi” egyes Camaro meg Charger áll benne, hanem átvágsz az autók között, mert egy sorral arrébb olyan valamit látsz, amit még életedben nem. Komárom szteroidokon!

Nagy várakozásokkal mentem, de nem volt konkrét célkitűzés, hogy mi az, amit de jó lenne látni. Oké, akartam látni ’75-ös Cutlasst, de szigorúan rosszabb állapotút, mint az enyém. :) Akartam látni ’59-es Chevyket, El Caminot is, ezekből végül szinte minden karosszériaváltozat megvolt.

Leginkább az ötvenes, hatvanas évek autóival találkoztunk, ’7x modellekből érezhetően kevesebbet hoztak, ennél fiatalabbak pedig elhanyagolható számban jelentek meg. Persze az is lehet, hogy a fentebb említett sorok végén álltak ezek, és nagyban befolyásolja a kialakult képet, hogy mihez húz az ember szíve.

Nem kell hinni a képeimnek, nem voltak többségben a kombik és a jobb napokat is látott leharcolt járművek, ilyen mennyiségű autó között egyszerűen nem venni észre a megszokottat. Az autók a patika, patina, pattant háromszögben helyezkedtek el, és a létszám szerinti sorrend is ez volt.

Nem kötelező hülyére restaurálni a vasakat, nagyon tetszettek azok a tisztességben megöregedett, élettel teli példányok, amiket itthon nem látni az OT szabályozás kritériumai miatt. Hiszem, hogy sokan kényszerből takarják el a napszítta fényezést, és ha lenne más megfizethető út, ilyen patinás vasak is színesítenék a hazai autóparkot.

Rengeteg ízléses, jó kiállású enyhe custom jelent meg, érdekes színekkel, pinstripe-pal, szép felnikkel, ültetéssel, air-ride-dal, apróságokkal operálva. Érdekes viszont, hogy a műszaki tartalom a legtöbb esetben maradt a gyári, az esetek nagy részében még az első dobfék is ott figyel a nagy felni mögött.

Külön kategóriát képviseltek, és gördülő buliközpontként működtek a sörkocsik, számtalan négyajtós, ajtókeretes Impalát töltöttek meg az elnevezéshez hűen besörözött fiatalok. Ezek az autók a lepukkantság különböző stádiumaiban jártak, olyan is volt, amit már csak összességében lehetett megismerni, az egyes kasztnielemeiről nem.

A helyszínt adó repülőtér betoncsíkját kilométer hosszan foglalták el a különböző árusok, autókkal, komoly alkatrész készlettel, mások ruhákkal, kiegészítőkkel, bakelitekkel. Mi a csináld magad Power Burgernél időztünk el, ennél komolyabb kaja nem is volt a placcon.

Volt viszont a városban! Mivel néhány évvel ezelőtt egy huszárvágással megszüntették a helyszínen kempingezést és a vele járó problémákat, így délutántól éjszakába nyúlóan ellepik a várost az amerikai autók. Itt is vannak szervezett programok, például drive-in esküvő és keresztelés gospel kísérettel.

A krúzolásra kijelölt utak mentén valóságos vurstli alakul ki, és a szervezők nem hagyják magára a várost, sokat tesznek az esemény kulturált bonyolításért. A legforgalmasabb helyeken az utak mellé kordont, rengeteg szelektív és sima szemetest, mobilvécéket telepítettek. De nem akarom a túl idealizálással azt sugallni, hogy ez egy tökéletes, ugyanakkor steril és élettelen rendezvény, mert egyik sem igaz.

Hazaértünk, ülök a gép előtt, és próbálom megfogalmazni, hogy mi változott bennem. Ennyi autó láttán feltöltődik, de ki is ég az ember. Minek fogok ezután örülni, mire fogok racsnizni? Átértékelődik az ízlés, még a saját autómra is máshogy nézek. Ha kivonom az egyenletből, hogy az enyém, valószínűleg sok más kortársához hasonlóan egy gyors pillantás, esetleg egy kép elkattintása után elmentem volna mellette a helyszínen.

Megint beletúrtam a képzeletbeli fiókomba, lefújtam a port az ’59-es bubbletop Chevyről, és visszatettem. Nincs itt az ideje.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • rackevei:

    Köszönöm a sok segítséget! :) Megoldottam egyedül!

  • BRobi:

    Helló Mit lehet róla tudni?

A lap tetejére