Power Big Meet 2012, Vasteras
Välkommen!
Sokan voltak
Ezt hoztam volna
Döbb
Panel
Futurliner - vót (és lesz) valamikor
Kiállás
Krúzolás
Be is tartották
Igazi Bluesmobile
Just Married
Mikor még a szín is majdnem egyezik
Emlékszem, már tíz éve is arról beszéltünk, hogy ha mindenkinek kész lesz autója, kiautózunk Svédországba a Big Meetre csodát látni. Aztán a sors úgy hozta, hogy évekig nem volt olyan alkalom, hogy mindenki alatt kész, üzembiztos vas legyen. Néha felemlegettük a dolgot, csorgattuk a nyálunkat a képekre, aztán mindenkinél bekerült az „egyik nap” fiókba a teendők között.
Év elején kihúztam ezt a fiókot, és az ott porosodó álmok közül ezt vettem ki, leszerveztem egy pár napos stockholmi városnézéssel egybekötött utazást. Nem amerikai autóval; repülővel, busszal, vonattal, metróval, gyalog. Kérdezték, hogy nem volt-e rossz érzés, nem éreztük-e kívülállónak így magunkat, de egyáltalán nem. Ha most szervezném, annyit csinálnék máshogy, hogy bármilyen áron szereznék szállást Vasterasban, hogy esténként ne kelljen a fővárosba tartó vonathoz alkalmazkodni.
Hogy kimaradtunk-e emiatt valamiből? Biztosan. De mindenki, az is, aki az első perctől az utolsóig a helyszínen tartózkodott. A találkozó három napja alatt több mint húszezer autó fordult meg a területen, ennyi autót megnézni is képtelenség. Ráadásul folyamatos mozgásban voltak, volt olyan időszak, amikor a bejáratnál még érkeztek az újabb vasak, miközben az átellenes oldalon mások már indultak kifelé a városba krúzolni. Forgalmi dugó amerikai autókból.
Az élményt ezer, de még tízezer képpel sem lehet átadni. Nem lehet leírni a lázt, ami elkap az újabb és újabb autók láttán, és azt, ahogy megtelítődik az agy. Mikor már nem mész el a sor végére, mert csak pár „gagyi” egyes Camaro meg Charger áll benne, hanem átvágsz az autók között, mert egy sorral arrébb olyan valamit látsz, amit még életedben nem. Komárom szteroidokon!
Nagy várakozásokkal mentem, de nem volt konkrét célkitűzés, hogy mi az, amit de jó lenne látni. Oké, akartam látni ’75-ös Cutlasst, de szigorúan rosszabb állapotút, mint az enyém. :) Akartam látni ’59-es Chevyket, El Caminot is, ezekből végül szinte minden karosszériaváltozat megvolt.
Leginkább az ötvenes, hatvanas évek autóival találkoztunk, ’7x modellekből érezhetően kevesebbet hoztak, ennél fiatalabbak pedig elhanyagolható számban jelentek meg. Persze az is lehet, hogy a fentebb említett sorok végén álltak ezek, és nagyban befolyásolja a kialakult képet, hogy mihez húz az ember szíve.
Nem kell hinni a képeimnek, nem voltak többségben a kombik és a jobb napokat is látott leharcolt járművek, ilyen mennyiségű autó között egyszerűen nem venni észre a megszokottat. Az autók a patika, patina, pattant háromszögben helyezkedtek el, és a létszám szerinti sorrend is ez volt.
Nem kötelező hülyére restaurálni a vasakat, nagyon tetszettek azok a tisztességben megöregedett, élettel teli példányok, amiket itthon nem látni az OT szabályozás kritériumai miatt. Hiszem, hogy sokan kényszerből takarják el a napszítta fényezést, és ha lenne más megfizethető út, ilyen patinás vasak is színesítenék a hazai autóparkot.
Rengeteg ízléses, jó kiállású enyhe custom jelent meg, érdekes színekkel, pinstripe-pal, szép felnikkel, ültetéssel, air-ride-dal, apróságokkal operálva. Érdekes viszont, hogy a műszaki tartalom a legtöbb esetben maradt a gyári, az esetek nagy részében még az első dobfék is ott figyel a nagy felni mögött.
Külön kategóriát képviseltek, és gördülő buliközpontként működtek a sörkocsik, számtalan négyajtós, ajtókeretes Impalát töltöttek meg az elnevezéshez hűen besörözött fiatalok. Ezek az autók a lepukkantság különböző stádiumaiban jártak, olyan is volt, amit már csak összességében lehetett megismerni, az egyes kasztnielemeiről nem.
A helyszínt adó repülőtér betoncsíkját kilométer hosszan foglalták el a különböző árusok, autókkal, komoly alkatrész készlettel, mások ruhákkal, kiegészítőkkel, bakelitekkel. Mi a csináld magad Power Burgernél időztünk el, ennél komolyabb kaja nem is volt a placcon.
Volt viszont a városban! Mivel néhány évvel ezelőtt egy huszárvágással megszüntették a helyszínen kempingezést és a vele járó problémákat, így délutántól éjszakába nyúlóan ellepik a várost az amerikai autók. Itt is vannak szervezett programok, például drive-in esküvő és keresztelés gospel kísérettel.
A krúzolásra kijelölt utak mentén valóságos vurstli alakul ki, és a szervezők nem hagyják magára a várost, sokat tesznek az esemény kulturált bonyolításért. A legforgalmasabb helyeken az utak mellé kordont, rengeteg szelektív és sima szemetest, mobilvécéket telepítettek. De nem akarom a túl idealizálással azt sugallni, hogy ez egy tökéletes, ugyanakkor steril és élettelen rendezvény, mert egyik sem igaz.
Hazaértünk, ülök a gép előtt, és próbálom megfogalmazni, hogy mi változott bennem. Ennyi autó láttán feltöltődik, de ki is ég az ember. Minek fogok ezután örülni, mire fogok racsnizni? Átértékelődik az ízlés, még a saját autómra is máshogy nézek. Ha kivonom az egyenletből, hogy az enyém, valószínűleg sok más kortársához hasonlóan egy gyors pillantás, esetleg egy kép elkattintása után elmentem volna mellette a helyszínen.
Megint beletúrtam a képzeletbeli fiókomba, lefújtam a port az ’59-es bubbletop Chevyről, és visszatettem. Nincs itt az ideje.
CÍMKÉK
Kapcsolódó cikkek
Hozzászólások
még sok kocsit akarok birtokolni életemben, mert innen, a 600 képről 400-at ki tudtam választani.:))))
Aztaq...
És én még azt hittem a Mopar Nationals volt a "Nagy" tali...
ÁLOM: "Forgalmi dugó amerikai autókból."
Itt ülök a gép előtt, nézegetem ezeket a képeket, és röhögök, ilyen nincs! Pedig tudom: VAN!
Gratula a képekhez, a szöveghez!
V8 for ever!
Ebben az országban szerintem nem ismerik azt a szót hogy válság meg adó!
Gyönyörű mind !!
Hát ez igy képek alapján is tömény volt.Kevés embert láttam és az egész olyan mimntha parkolo lenne.
De gyönyörü vasak,nem tudom melyik kellene talan mind!!Zola nagyon ott volt.
HŰŰŰŰ BAZZEG!!!
Ezekután Kubára se állna fel ... :D
Csodák vannak itt, de mégis szomorú vagyok. Nagyon sok hasonlóm volt és mindig bánatosan fedtem el a régi, kopott fényezést az újjal. Azt a patinát soha nem adja vissza senki, amit az idióta magyar jogszabályok miatt kötelezően ki kell radírozni és meg nem történtté kell tenni. Vagy marad a trükközés. Nem jól van ez így, nagyon nem jól. De mi okosabbak vagyunk mindenkinél, angoloknál, svédeknél, mindenkinél. Mi szarjuk a spanyol viaszt. Jó beszámoló, jó képek, köszi Zola.
Jelentem a 222-es kép nyert!
Te jó atya úúúr Isten!!
A 300. kép!
Plum Crazy Challenger R/T!
Köszi ezt a sok képet. Végre végeztem velük:) Megérte fent maradni. Nem tudnék választani. Illetve de csak nem egyet:)
DÖBBENET
Mint mindig most is nagyon jó lehetett. Hasonló gondolatok kavarogtak bennem akkor. Most felidéztem ismét.
Nehéz hozzászólni. Csodálattal és kissé irigykedve néztem a képeket. Jó lehetett:)
Zsibbadtan ülök a monitor előtt... :)
Nem semmi buli lehetett!!!
Köszi a képeket!!!! Eszméletlen!
Amikor mi voltunk még csak 12.000 vas volt!:)
Király buli! Éri!
Tömény, mint a haverom nagyapjának a 75°-os házi pálinkája! De legalább olyan állat is! Köszönjük a beszámolót! Jó látni, hogy azért van máshol is négyajtós, meg "szakadék" vas. Amúgy csatlakozom Bone-hoz. Sírva fogom átfújni a mamikámat... Lehetőleg minél több év múlva... ;)
"Nem kötelező hülyére restaurálni a vasakat, nagyon tetszettek azok a tisztességben megöregedett, élettel teli példányok, amiket itthon nem látni az OT szabályozás kritériumai miatt." Pedig mennyivel színesebb így a paletta!
Mennyire egyutt gondolkodunk. En tobbszor voltam Daytonan a HotRod weekenden es ugyanigy ugyanezt ereztem mindig.Sajnos a magyar dolgok ilyenkor nagyon de nagyon leertekelodnek. Kicsik vagyunk no.....
Idén is lesz , kinek van kedve jönni .?!