v8cars.hu | 13 állam 4 hét alatt, 8. rész, Las Vegas to Big Sky + Larrynél

13 állam 4 hét alatt, 8. rész, Las Vegas to Big Sky + Larrynél

Másnap egy 400 mérföldes út állt előttünk, így korán elindultunk, hogy a következő szállást elérjük, ami Salt Lake Cityben volt. A 15-ön továbbhaladva Nevadát elhagyva Arizonában 30 mérföldet autózva érkeztünk meg Utahba. A táj folyamatosan változott, néhány képet mutatok abból a sok százból, amit készítettünk.

Salt Lake Cityben éppen csak aludtunk, illetve vettünk ezt-azt egy 7-Elevenben. Egyedül itt látszott az eladón, mikor látva azt, hogy az apróval bajlódunk, megkérdezte honnan jöttünk, hogy a választ hallva fogalma sincs miről beszélek, majd mikor másodszorra is mondtam, a válasza az volt, hogy jaa, igen, persze.

Az út eddigi és további részében is, aki kérdezte (bolti eladó, benzinkutas, pincér) azon látszott, hogy tudja hova tegye Magyarországot, illetve Idahoban, Boise [bojzí]-ban mikor reggel tankoltunk, azt kérdezték, mit keresünk mi Magyarországról Boise-ban, mikor itt semmi nincs. Persze tudom, hogy Amerika hatalmas ország, és arányaiban több buta ember él arrafelé, de nem mindenki hülye, illetve nálunk is vannak bőven idióták. Akikkel mi találkoztunk képben voltak.

Másnap továbbindulva Idahon keresztül érkeztünk meg Montanaba. Útközben a térképet nézve úgy tűnt, hogy érintjük Wyomingot is, de nem így lett, a határ mellett autóztunk a Yellowstone parkban, és érkeztünk meg Big Sky-ba. Ez egy csodálatos kisváros a hegyekben, itt már figyelni kell, mert könnyen előfordulhat, hogy az ember vadállatokkal találkozik. Másnap a reggelinél egy vendég mesélte, hogy az egyik háznál dolgozó munkásokat egy medve felzavarta a felső szintre. Mint elmondta, ők is túráztak a környéken, de sajnos még nem láttak állatokat. Reggeli után megejtettük a szokásos tankolást, és továbbindultunk északkelet felé Larryhez, akivel az autóm kapcsán ismerkedtem meg interneten, és végre személyesen is találkozhattunk.

Interneten levelezve úgy beszéltük meg, hogy mivel Larry épp költözik Billingsből Glendive-ba, és mindkét városban vannak autói (plusz még két helyen), célszerű lenne Billingsben találkoznunk, és onnan együtt átmenni 220 mérföldre lévő Glendive-ba. A terv jó volt, azt kivéve, hogy szerencsétlenkedtem a telefonommal, nem tudtam pontosan hogyan kell beírni ott az amerikai telefonszámokat, az autópályán haladva nem volt térerő, mikor sms-t akartunk küldeni, hogy közelítünk Billings felé, így odaérve megálltunk egy benzinkúton, és egy fülkéből felhívtuk Larryt, aki pontosan elmondta hogyan jutunk el hozzá. Mint kiderült, pont jó lehajtónál tértünk le, kicsit befelé kellett tartani a városba, majd észak felé fordulni, az utat követni, majd a villogó sárga lámpák után kezdjünk figyelni, az út bal oldalán fog állni egy kék-ezüst SUV-val.

Ahogy megláttuk egymást, a Ramchargert követve pár perc alatt meg is érkeztünk az első helyszínre, ahol a bemutatkozás után rövid beszélgetés közben el is indultunk egy hangár felé, ahol a restaurálás alatt lévő félkész autók vannak, közük egy igazi különlegesség is. Na jó, ez így nem igaz, mert már itt is legalább 3 volt. Az első, az eredeti ’64-es Dodge drag autó, amit Bill „Maverick” Golden használt néhány versenyen, és mivel akkoriban egy gyári versenyzőnél csak egy gyári autó lehetett, mikor megkapta a Hemivel szerelt autót, a Max Wedge motorost el kellett adnia. Ez az autó került Larryhez, ő a 4. tulajdonosa.

Hosszasan mesélt a régi szép időkről, amikor egy héten 3 versenyre is ellátogatott az autóval, hogy az apró kavicsok, amik az első gumiba tapadtak, a gyorsulás közben leválva alulról megsértették az első sárvédőt, apró horpadásokat okozva, amik látszanak a mai napig. (Azt ugye tudjuk, hogy ezekben az időkben, a gyári drag autók a súlycsökkentés érdekében különböző módokat használtak, az egyik ezek közül, a teljesen alumínium sárvédők és motorháztető volt, amik manapság igen súlyos pénzekért cserélnek gazdát. Már ha valaki eladásra kínál ilyet…)

Miközben nézegettük a szebbnél szebb autókat, Dodge Polarák, Dartok a 60-as évek elejéről, Amx Javelinek későbbről, megakadt a szemem egy ’64-es Polarán, ami mellett állva Larry szomorúan kezdi mesélni, hogy az év elején volt az autóval Scottsdaleben egy aukción, ahol is egy hatalmas vihar rádöntötte a sátrakat az ott álló autókra. Akkor kezdtem utánagondolni, te jó ég, hiszen erről még a fórumon is szó volt, a Russo and Steele aukció, a képeket nézve láttam is egy fekete ’64-es Polarát, törött szélvédővel, még úgy is sajnáltam. És az az autó ott volt előttem.

Mint kiderült, az autó korábban tökéletes, tükörfényes selyem fekete színben pompázott, de a vihar, a jégeső és nem utolsósorban a sátrakat rögzítő kampók, amiket az erős szél ide-oda rángatott, teljesen szétverték. Rossz volt látni. Ahogy Larry szemét is, ahogy az autóra nézett. A motortérben egyébként szintén egy 426 Wedge van, Cross Ram szívósorral. Tovább haladva egy narancssárga valamit pillantottunk meg, ami egy Corvette alapokra épített üvegszálas karosszériával rendelkező jármű, Larry szerint a leggyorsabb autó, amiben valaha ült. Miután a hangárban végignéztük az autókat, kimentünk a szabadba, ahol a sorukra várakozó projekt állapotú autók egy része várakozik.

Larry folyamatosan mesél, annyi információhoz jutottunk hirtelen, hogy örülök, ha a felét meg tudom jegyezni. „Azt a Mercury kombit múlt héten adtam el, Új Zélandra fog kerülni, ezek itt még várnak, ez az Edsel a motor miatt különleges…” Nos igen, Larrynél majdnem minden autó különleges valamiért, csak Long Ramből 3 félét mutatott. Az Edselben pedig 475 van, amiből nem sok került az amúgy sem túl gyakori Edselekbe. A kint lévő autók egy része alkatrészként van hasznosítva, van, amiből a komplett padlólemez bekerült egy másik autóba, van, amiből csak egy üzemanyag betöltő nyílás. A másik része fel lesz újítva, mert ritkaságnak számít, pl. egy kormányváltós Dodge 440, mivel nagyrészt vagy Push Button vagy konzolváltó került ezekbe.

Nagyrészt Moparok vannak itt, de előfordul egy-két shoe box Ford, Mercury, és Hudson is. Természetesen a ritkábbik fajtákból, amivel érdemes foglalkozni. És mindegyikből legalább kettő, de inkább három, mert csak olyannak érdemes nekiállni restaurálni, amiből több darab van, mondja Larry. Az autók között majd egy órát bóklásztam, még egy csapat szarvas is elszaladt, mikor megzavartuk őket, mert amúgy ritkán járnak arrafelé emberek. Mialatt én fényképeztem nővérem Larryvel megbeszélte, hogy alakuljon a nap további része, mivel már dél körül járt az idő, ideje volt elindulni a 220 mérföldes útra, ami kb. 3,5 órát vett igénybe.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • Flex:

    Ez az egyik legnagyobb hazai amerikai autós felújítàs story.

  • waspos:

    Csodaszép Madárka!!!Nagy gratula hozzá!

A lap tetejére