Az előzmények: Mint sokunknak ezen a fórumon,nekem is gyerekkorban kezdődött az "őrület". Abban a gyerekkorban ahol még a KGST csodák uralták hazánk útjait,amikor még nem a chiptuning volt a menő,hanem a koppány-dob meg a karburátortorkok összenyitása! A televízióban látott tengerentúli gépcsodák akkor még csak szép álomvilágnak tűntek...
Aztán később amikor már kitanultam az autószerelő szakmát,a munkahelyre egyszercsak begördült valami!! Egy 1964-es Ford Fairlane!! Miután helyreállt a szívműködésem próbáltam minél több infót megtudni a járműről,kiderült hogy restaurálás vár majd rá... (Leo64 garázsa) itt már valami átkattant belülről! Ezután évekig semmi,próbáltam meggyőzni magam,hogy minek is egy ekkora hajó nekem,sokat eszik,nem fér el sehol stb. Aztán egy nap ismét megjelent valami! Egy Pontiac Parisienne! Ekkor az összes odáig felállított érv egy perc alatt romjaiba dőlt, amint a tulaj volt kedves elvinni 1-körre és megéreztem az öreg autó illatát,meghallottam a V8 békés ám erőtől duzzadó "bugyogását",és megéreztem méretéhez viszonyítva őrületes dinamizmusát és hajószerű suhanását... Kész! Eldőlt a kérdés,kell egy amerikai autó!! És elkezdődött a keresés!Mindez 2005-2006-ban történt.Mondanom sem kell,pénz az nagyon szűken volt az álomra,viszont elvárások voltak szép számmal! Nagy legyen! (ekkor még nem tudtam hogy ezt full size-nak nevezik) V8 legyen! (naná!ha már amerikai!) És igen,kocka legyen!! Hosszas keresgélés és több valami okból "nem megfelelő" jármű után,itt a V8cars hasábjain találtam egy hirdetést az alábbi képpel!
1979 Chevrolet Caprice
Caprice
-
-
-
-
-
A "betegség": Szóval meg volt a kiszemelt jármű! Kicsit próbáltam utánaérdeklődni a járműnek. Az akkori egyetlen olyan ember akit ismerek és már látott amerikai autót,azt javasolta hogy inkább felejtsem ezt el,és várjak még egy kicsit,mert ő már látta a konkrét járművet élőben... (őszintén így utólag én is ezt mondtam volna róla)De igazán már elkezdődött az "elmebaj"! És én már nagyon nem akartam tovább várni! :) Érezvén magamban az elhivatottságot egy karosszérialakatos barátommal felkerekedtünk megnézni a "VAS"-at! És amikor megláttam!! Onnan igazán már mindegy is volt hogy ki mit mond róla,eldőlt hogy ez bizony KELL nekem!! Olyan ez mint amikor az ember fia szerelmes lesz! Egy csomó dolog majd kiszúrja a szemét de ő csak azt látja amit látni akar.. A taxi egy telep sarkában ácsorgott jól láthatóan nem kevés ideig...a taposólemez,sárvédő,csomagtér,ajtók alja oszlopok erősen korrodáltak voltak(már ahol még voltak) a motor ugyan beindult de hatalmas kékesszürke füstfelhővel lepte be az amúgy nem kisméretű telephelyet...Benzin nem volt benne csakis gázüzemen működött(vagyis működgetett)DE legalább (nem is értem hogyan),friss műszaki vizsgával rendelkezett,tudtam vele kerülni egy kicsit (nehogy kifogyjon az a kis gáz ami még volt benne)És kézzelfogható volt!! A haver vakarta a fejét,de végülis a kérdésemre miszerint meg lehet-e egyáltalán menteni a végső szétrohadástól,a válasz igen volt! Bár tegyük hozzá mondta,hogy ez inkább években számolandó és nem hetekben,hónapokban...De én csak a mondat első felére koncentráltam,és nagyon nem érdekelt menyi idő kell hozzá,csakis az érdekelt,hogy kell ez nekem!! :) :) Így aztán 2007 februárjában aláírtuk az adás-vételit!
-
Hozzászólások
Ez az Pisti! Legjobb Taxi!
Szuperjó, kiváló garázs!!!!
Élveztem minden percét az olvasásnak.
Szép munka.
Na ez odabaszós lett jó a komment hozzá! Fasza!!!
Caprice frame off rulez! :)
Frankó a garázs a garázsban! Nagy öröm lehet!
Igen az! :) Köszi!
Jövőre remélem már együtt tudunk gurulni Komáromba ;)