Kevesen vannak, akiknek olyan autójuk van, mint amit megálmodtak maguknak. E néhány kiváltságos közé tartozik Kiss Gábor, aki időt és pénzt nem kímélve megvalósította álmát: vett egy 1968-as Mustangot. Nem ’67-est, nem ’69-est, ’68-ast. Most pont egyidős az autójával. Sokáig Mexikóban élt, hosszú keresés, kutatás után itt sikerült rábukkannia erre a gyönyörű darabra.

A közvélemény úgy tartja, hogy Mexikóban sok amerikai autó van, de mind nagyon leharcolt állapotban. Ez így igaz, de nem szabad általánosítani, lehet kinn szépen megmaradt kocsikkal is találkozni. A rossz közbiztonság miatt az utcán nem sokat látni, Gábor is csak egyszer, egy fotózás erejéig merészkedett ki vele az udvarból.

Az 1968-as Mustang nem volt ritka jószág, az USA-ban valamivel több mint 300.000 darabot gyártottak belőle, köztük 250.000 Hard Top modellt, és ebből a negyedmillióból mindössze 9009 darab készült De Luxe kivitelben. Gábor autója egy még ritkább csoportba tartozik, mivel Mexikóban készült.

A luxusváltozatot a fehér bőrtetőről, a luxus üléshuzatról, ajtópárnákról, középkonzolról, a módosított műszerfalról, és a dupla kipufogóról lehet megismerni. A mexikói Mustangok érdekessége, hogy nincs bennük fűtés és légkondi, a sebességmérő kilométer beosztású, valamint kimaradt a szervókormány is.

A külön értéket képviselő eredeti adattáblácska AF07HR18186 jelölése szerint az autó: A - USA standard, F - Mexikóban készült, 07- Hard Top, H - 1968-as, R - februári. Az 18186 szám arra utal, hogy 1968-ban ez a Ford az összes modell közül 8186-dikként hagyta el a mexikói gyárat.

Az érdekességeknél maradva érdemes elidőzni a rendszámnál. Gábor szerint a tartó nem túl érdekes, bármelyik Mustang boltban lehet ilyet kapni. :) Annál érdekesebb maga a rendszám, ami szerint az autó mexikóvárosi, és csütörtökön nem közlekedhet. A szmog miatt minden hétköznap bizonyos számvégződésű autók nem futhatnak a városban.

Mexikóváros hozzánk hasonlóan 3 betű 3 szám formátumot használ, csakhogy ők már az L betűnél tartanak, míg mi csak a H-nál járunk. Ez a Mustang a GPW rendszámot 5 éve kapta, így lehetett másik napra tenni a pihenőidejét. Egyébként nagy őrület ez, az eladó autók hirdetéseiben külön leírják, hogy melyik nap nem használható a kocsi. :)

Belül a De Luxe kivitel kényelme és szépsége fogad. Minden úgy néz ki, mint ’68-ban. Érdemes megfigyelni a műszerfal bal szélén a fűtési rendszert helyettesítő díszítést, valamint az autó értékét tovább növelő gyári rádiót.

A gyári 289-es (4,7 literes) V8-as fület gyönyörködtetően duruzsol, és az eredeti négytorkú karburátorral 200 lóerős teljesítményt nyújt. Gábor Mustangja „takarékra van véve”, csak két torok adagolja az üzemanyagot, így 15 literrel is beéri a motorban mindig ugrásra kész Mustang csorda.

Azt hiszem ez a néhány fénykép bizonyítja, hogy a tavaszi találkozón megérdemelten nyerte el az autó a legszebb sportkocsi címét. Nemcsak gyönyörű, de egy-két apróságtól eltekintve teljesen eredeti állapotú. Járj nyitott szemmel Dunaújvárosban, az autó is lenn lesz, érdemes egy kicsit alaposabban szemügyre venni!