Eredeti cikk: Hotrod Magazine

Ez akár gyári is lehetne... Találkozókon sokszor lehet ezt a mondatot hallani. A GM kihozhatta volna a Monte Carlo SS-t a nyolcvanas évek közepén TPI motorral, a Ford a Mustangot 351W motorral, jóval a ’95-ös Cobra R előtt, a gyárak jóval több autóból csinálhatnának cabriót, mint amiből valóban készítenek, és bárcsak ne hagytak volna fel a hátsókerék-hajtású Moparok, Buick Grand Nationalök, Ford Thunderbirdök gyártásával, sajnos a sort lehetne még folytatni.

A gyárak sok mindent nem az autórajongók szájíze alapján gyártanak. Ennek több oka lehet: környezetvédelmi, baleset-biztonsági előírások, bár jórészt a piszkos anyagiak álnak a dolog mögött. Egy autórajongónak ezek mind ostoba, hülye okok, amik ellen egyszerűen nem lehet tenni semmit.

A Chrysler soha nem épített big-blockkal ’70-es évekbeli A-kasznit, pláne nem szervókormánnyal. Miért nem?

A rövid válasz: elég szűk hely áll rendelkezésre a motortérben, és van még egy jelentős probléma: a vezetőoldali kipufogó leömlő öntvény túl közel van a főfékhengerhez, és így felmelegíti a fékolajat. A probléma megoldása túl sok fejlesztési pénzt emésztett volna fel.

Egy big-block azért befér az A-kaszniba, el is adtak belőle egy párat a ’60-as években, de a nehéz motor miatt az utcai használatuk erősen megizzasztotta az embert. Egy szervóval természetesen orvosolni lehetett volna a dolgot, de egy szervós A-kaszni olyan, mint egy klímás Hemi: a két plusz extrát egyszerre beépíteni-az alacsony érdeklődés miatt-egyszerűen nem érte meg. A gyár álláspontja a következő volt: ha az egyik extrát kérted, a másikra talán már nem is volt annyira szükséged…

És itt jön a képbe a tulaj: Roland Duclos, aki elhatározta, hogyha a gyár nem készített ilyen felszerelésű autót, akkor majd ő megépíti azt. Mindehhez csak egy kis pénz, idő és finesz kellett.

Az autó első tulaja egy nagyi volt, aki mindössze 53k mérföldet tett bele az eredetileg soros hatos motorral szerelt autóba, amit az Andrew hurrikán egy kicsit megtépázott, így olcsón hozzá lehetett jutni.

Hasonló motorcserék alkalmával az ember sajnos kénytelen együtt élni az erősen fojtó hatású A-kasznis kipufogó leömlővel. Nem így Duclos: ő úgy gondolta, hogy az egyel nagyobb kasznik (B/E) hasonló alkatrészét fogja használni.

Ehhez mindössze a kormányrudazat szigetelését (a tűzfalban, hogy az utastérbe ne jusson be a forró motortérből a levegő) kellet kicsit trimmelni, így a motor már el is foglalhatta a helyét. A fékfolyadékot és a főfékhengert egy egyszerű, utólag készített hőpajzzsal védi a meleg ellen. A motortartó bakok egy ’77-es pick-up-ból származnak.

Ilyen nagy motorral egy kis kaszniban az autózás csupa öröm, viszont a tankolás már korántsem akkora, mivel a big-block + 4.11-es végáttétel nem a leggazdaságosabb páros.

Hogy az autópályán kicsit alacsonyabb legyen a fordulatszám, egy igen ritka A833-as manuális 3 sebességes + overdrive-os váltó került beépítésre. A motor magasságát alacsonyan kellett tartani, hogy a motorháztetőt ne kelljen szétvágni. Így esett a választás a 440-es blokk helyett a 383-asra, melyen alacsony profilú Edelbrock szívótorok van.

Maga a motor egy kihagyhatatlan vétel volt 200 dollárért, ráadásul frissen volt felújítva, és simán bírja a 7000 Rpm-es burnoutokat is.

gyárban nem készítettek egyetlen ’Air Grabber’ motorháztetőt sem az A-kasznihoz. Így Duclos elkészítette a sajátját: a szükséges alkatrészek egy ’70-es Road Runnerből származnak.

A látványt még eredeti matricák, Rallye felnik, és az eredeti szín újrafényezése teszi teljessé. Az eredmény egy olyan autó, ami a Moparokat jól ismerő embereket is megtéveszti, és amikor találkoznak vele, azt gondolják, ez is egy a sok tucat szépen restaurált Moparok közül.