Egy szürke eminenciás

Nem először találkoztam Caprice-szal, de mégis meglepett, ahogy befordult a találkozóul megbeszélt utcába. Ami itt Szegeden szokatlan látvány, az Amerikában hozzátartozik az utcaképhez. A 70-80-as években népszerű autót nevezhetjük népautónak is. Előszeretettel alkalmazták a hivatalok, a rendőrség, a tűzoltóság és a taxisok. Na és persze a filmesek is darabszám törték őket az autósüldözéseknél.

Ez a szegedi példány nem a kiglancoltságával hívja fel a figyelmet, hanem pont az egyszerűségével. Itt nincs agyonpolírozott karosszéria, nincs agyonkrómozott motor, az autó mégis sugároz valami erőt, valami felsőbbrendűt, mely az „igazi” amerikai autók nagy részére jellemző, amik még lepukkantan is csodálatosan néznek ki.

Egyébként ez a ’78-as Chevrolet Caprice Classic nem az USA-ban, hanem Svájcban készült, de mint tudjuk a GM-nek Európában is sokfelé van összeszerelő üzeme. Attól ez még egy vérbeli 5,7 literes V8-as. (Kár, hogy Szentgotthárdon csak Opelekkel foglalkoznak)

A Caprice-t 1965-ben mutatták be először, mint egy teljesen új luxusmodellt, mely ’77-ben egy jó kis méretcsökkentésen esett át. Még ebben az évben a Motor Trend magazin megválasztotta az év autójának, és rövid időn belül Amerika legnépszerűbb autója lett.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez a típus már három évtizede a piacon van. 1991-ben az új köntösbe öltöztetett Caprice Classic LTZ-t a Motor Trend ismét megválasztotta az év autójának.

Hát kell ennél több bizonyíték?!