Hirtelen elgondolásból úgy döntöttünk, kiszaladunk, megnézzük hogyan is néz ki egy találkozó Ausztriában, tényleg csak csupa gyönyörűen restaurált autó van az osztrákoknál, vagy azért talán beférne közéjük a magyar felhozatal is.

Megnyugodtam, befér. Jóval több szépen restaurált autót láttunk, mint egy-egy hazai találkozón, de sok volt a becsületben megöregedett, jobb időket látott vas is. Sok köztük ritkább, különlegesebb darab, olyanok, amiket sajnos itthon nem látni. Nem vagyunk elárasztva az ötvenes évek autóival, a hatvanas évek is ritka, nem láttam még hazai Chargert, de kevés itthon a Buick is. Olyan autókat, amikből itthon viszonylag sok van, legyen az épp Mustang II, Malibu vagy Cutlass, jóformán nem is láttunk.

Nagyon sok volt a Corvette, de annyira, hogy a végén már rájuk se néztünk. :) Viszont krómlökhárítós 2ndgen Camarot csak egyetlen egyet találtunk. Láttunk viszont Buick lowridert, eszméletlen gyöngyházmetál zöld fényezésű Vipert, Shelby Mustang GT 350-est, világháborús Jeep-et és katonai teherautót, sok más csemegét.

Megtörtént életem első találkozása egy ’cudaval. Az élmény maradandó! Láttam, hallottam már nagy motort, hangos autót, de ilyet még nem tapasztaltam! Alapjáraton gurult mellettem az autó, és olyan mennydörgés-szerű hangja volt, hogy a gyomromban éreztem a motor minden rezdülését! Kész. El voltam veszve.

Nem titkolt vágyam volt alaposan megnézni egy olyan Oldsmobile-t, mint az enyém, de nem jártam sikerrel. Mások több sikerrel jártak, készültek is sorban az „ilyen lesz az enyém” és „ezt így kéne megcsinálni” fényképek. Találkoztunk ismerős autókkal, olyanokkal, amiket már valamelyik ACCH találkozón megismerhettünk, de a legtöbb autó ismeretlen volt, úgyhogy holdkórosként mászkáltunk a tűző napon, csoda, hogy megúsztuk napszúrás nélkül.

A rendezvény kb. a tavaszi ACCH találkozók hangulatát hozta, óriás parkoló, nagy színpad, árusok, autóbemutatók. A színpad és a színpadi munka nagyon jó volt, érdemes lenne tőlük ellesni. Jó ötlet még, hogy a büféket egy helyen, a színpaddal szemben helyezték el, az így kialakuló részt pedig asztalokkal, padokkal töltötték meg. Nem csak kajálni lehetett nyugodtan, de a műsort is érdemes volt a padokról nézni, a szervezőknek sem kellett azon aggódni, hogy melyik látogató megy túl közel és tapossa el valami autó.

Érdekes, hogy amíg ott voltunk, nemhogy gumifüst, pörgés, de még egy hangos motorhang sem volt! Mindenesetre bármilyen gyenge lett volna a szervezés, a műsor, az autók kárpótoltak volna mindenért. Legalábbis így első alkalommal. :) De szerencsére nem így volt.

Az első pofára esést egy életkép hozta. Két piros fenevad, egy Charger és egy Challenger, a legtöbb amerikai autós álma egymás mellett, lepukkanva... Azt hiszem megfelelnének ilyen állapotban is.

A józan ész nem képes felfogni, mikor ez az autó közeledik. Még szerencse, hogy edzett amerikai autósok vagyunk. :) Egy valószínűtlenül kék óriás valószínűtlen méretű fecskefarkakkal. Igen, Cadillac De Ville, 1959.

Külön szót érdemel ez az 1968-as Mercury Cougar. Brutális megjelenés, arányos forma, makulátlan állapot, gyönyörű fény, igényes restaurálás. Sokunknak egy újabb szerelem.

Tele volt Corvette-el a placc. Gyönyörűek voltak, de hát ekkora tételben már nem nézi végig az ember mindegyiket apránként. Azért némelyiknél érdemes volt elidőzni.

Ford Mustang Mach I, 1969. 7 literes V8-as motorral, 10,6-os kompresszióval, 350 lóerővel, 600 Nm nyomatékkal. Ilyet se látunk mindennap! Sajnos.

Végül még néhány kép az ötvenes évek nyálcsorgatásra ingerlő krómcsodáiról...