Amikor az utolsó szállásunkat kerestük, olyat szerettünk volna ahonnan szép a kilátás. Már amennyire New York szép lehet, nekem nem lett a kedvencem. New Jerseyben találtunk egy egész jó helyet, neten keresztül foglalva egész jó áron. Sajnos már sötét volt, mire a környékre értünk, és elég nehezen találtuk meg a helyet, de végül odaértünk. A szoba rendben volt, és ráadásul a legfelső szinten kaptuk, így egész jó képeket tudtam készíteni. A kilátás Manhattanre nyílt. Durva, hogy egész éjjel ilyen fényeket lehet látni, igaz hogy hétköznap volt, de akkor is.

A napkelte viszont szép. Szerencsénk volt, mert kicsit felhős volt az ég, így gyönyörűre festette a felhőkarcolókat. Reggeli után átgurultunk a Liberty State Parkba (ezen a környéken minden Liberty) és lefotóztuk a Szabadság szobrot (Statue of Liberty) – a szigetre nem kompoztunk át, csak a távolból – illetve az Ellis szigetet, ahová régen a bevándorlók érkeztek. Itt a parkban található a régi New Jersey vasúti terminál, ahonnan kompok is indultak.

A terminál mellett van egy egész új emlékmű, amit sajnos meg „kellett” építeni, a neve Empty Sky. Ha az ember beáll középre, akkor a két vonal folytatása a World Trade Center lenne. Miközben a Holland alagúton átmentünk Manhattanbe, végig olyan érzésem volt, hogy lefelé megyünk, pedig nem. Valószínűleg a fények és a falburkolat miatt, de az is lehet, hogy csak én éreztem így. Az alagút egyébként két részből áll, egy északra tartó 2551,5 méteres és egy délre tartó 2608,5 méteres szakaszból, amelyekben két-két forgalmi sáv van. 1920-27 között épült, és nevét a fő tervezőmérnökéről Clifford Milburn Hollandról kapta, aki az átadást már nem élte meg.

Miután a kb. másfél mérföldet megtettük a Brooklyn hídig nagyjából 20-25 perc alatt, elegem is lett Manhattanből. Brooklynban kicsit bolyongtunk, tartva az irányt a reptér felé, majd felhajtottunk a JFK felé tartó autópályára, tankoltunk, leadtuk a bérautót, és az „Air Train”-nel megcéloztuk a 2-es terminált.

A repülőút több szempontból is kellemetlen. Egyrészt hazafelé tarunk, vége a nyaralásnak, másrészt az időeltolódással időt veszteni elég durva, én még az egy órás eltolódást is megérzem, a 6 óra meg kifejezetten hiányzik. Ehhez jön még, hogy a gép elvileg este tíz körül indult volna, de késett kb. egy órát. Megpróbáltam aludni repülés közben, ez többé-kevésbé sikerült, de mikor Dublinba értünk a közel 7 órás út plusz az időeltolódás miatt ott már kora délután volt, kimaradt a délelőtt. Nem volt jó. Az egyetlen pozitív dolog a dublini érkezésnél az útlevél kezelésénél volt. Először nem értettem, hogy szinte mindenki egy sorba tömörült, pedig volt nyitva legalább 5 ablak. Majd felnézve azt láttam Non EU, így fogtuk az EU-s útlevelünket, és az amerikaiakat hátrahagyva legalább egyszer örülhettünk mi is…