Mit keres egy UAZ a v8cars-on??? Bocs, de itt indul a történet.

Szóval kellett egy platós, erdőjárós, terepjárásra alkalmas autó. Vettem is egy UAZ-t, sokaknak van, használják, platós is, terepes is, tökéletes lesz nekem, gondoltam. Nos, tévedtem. Nem is értem miért akar bárki is ilyet. A motor szar, persze fillérekből javítható, de jó akkor se lesz, a váltó szar, mind az, javítható, egy rövid ideig talán nem lesz vele baj, a hajtás többi része meg egyszerűen csak gyenge, hogy véletlenül se lehessen upgrade-elni semmit anélkül, hogy ne kelljen mindent kicserélni. Terepen ügyetlen, gyenge a hajtás, vacak a futómű, rossz a súlyelosztás, a ZJ-nek a közelébe se ér, pedig az sem a terepjárózás csúcsa. A lehető legrövidebb idő alatt megszabadultam tőle.

Ezek után el sem tudom képzelni, hogy hogyan mondhat bárki is bármi rosszat az amerikai autókra, ültek már UAZ-ban??? Minden esetre az tökéletesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nekem amerikai autó kell. Így visszajutottunk a kiindulópontra: kell egy platós, erdőjárós, terepjárásra alkalmas autó, és legyen amerikai.

És ez lett belőle: 1976 Dodge W200

Eredetileg D200 M890-ként látta meg a napvilágot, majd az amerikai hadseregben szolgált, a német támaszponton, és úgy tűnik sergeant Frankenstein alá tartozott.

D200-ből W200 lett, 4WD alváz, Np203 terepváltó, Dana 60 elől, Dana 70 hátul (44-60 helyett), motor 318 V8, de az évjárat nem stimmel, váltó TF-A727. Illetve a hűtőrács is ’77-es.

Én már itthon vettem, de persze az ország másik felére kellett menni érte.

Sopro és az ő F250-ese segített a szállításban. Ezúton is köszönöm neki!

Hazaérve aztán jöhetett egy komolyabb állapotfelmérés.
Kaszni nem vészes, az ajtók körül van pici rozsda, a fényezés borzalmas, a motortérből kilopták az összes vezetéket, miután ideiglenesen pótoltuk a motor-váltó működött szépen, hűtő lyukas, szélvédő repedt, kréderek elporladva, pár lámpabúra repedt, illetve a beltérben valaki lefestette azt a kevés műanyag elemet feketéről fehérre, ami persze néhol magától lejön, néhol meg le se lehet kaparni. Azonban ezeknek az erdőjáráshoz nem feltétlenül kell tökéletesnek lenniük.
A futóműnek és a fékeknek viszont annál inkább, és hát ezek sincsenek túl jó állapotban. El is kezdtem a felújításukat, meg megrendelni minden szükséges alkatrészt. Illetve a gumik is öregek, repedezettek, kopottak, úgyhogy ahelyett is kellett új.

A hátulja már kezdett is összeállni, aztán az élet közbeszólt, és egyrészt költöztetnem kellett, másrészt már nem volt szükség erdőjárós autóra.

(a trabantkerekes kutya nem pont erre a súlyra lett tervezve )

Viszont mivel már nincs szükségem erdőjárósra, a Volaré projekttel meg nem tudok haladni, ezért úgy döntöttem, hogy megcsinálom a Dodge pickup-ot szépre. Ehhez azonban még jobban szét kellett szedni.

Szerencsére mindenhez könnyen hozzá lehet férni.

Készítettem egy látványtervet is, valami hasonló lenne a cél.

Persze az élet újra közbeszólt. A Dodge-ot újra költöztetni kellett, és ezúttal én is költöztem.

Még jött pár nem várt fordulat az életemben, és szegény Dodge mindig csak hátrébb csúszik a fontossági listán, de remélem hamarosan újra neki fogok tudni állni.

Addig is kitartóan várja sorsa jobbra fordulását.