Egészen különleges érzés, amikor egy újságban, neten sokszor megcsodált kép materializálódik az ember garázsában.

A '66-os Mustang Coupe után tehát jött ez a gyönyörűség. A dolog pikantériája, hogy amikor már megalkudtunk a Mustangra, és elmentem a minősítő vizsgára, ott volt a Buick is. Olyan volt az élmény, mint amikor a vőlegény rágerjed a koszorúslányra, de ugye akkor már nem lehet visszakozni. Mindazonáltal, a sors produkál váratlan fordulatokat és a Buick épp akkor lett megint eladó, amikor elhatároztam, hogy megválok a Mustangtól.

Itt ugyanaz a pazar segg, de már az én haszonélvezetemmel.

A Mustang tehát visszatért Győrbe, a Buick pedig jött hozzám. E helyütt is köszönöm Balázsnak és Jánosnak a flott ügyintézést. A hazaút eseménydús volt. Az első tankolásnál szerencsémre kisebb tömeg gyűlt az autó köré, így észrevették, hogy folyik a benzin. Ezt én nem láttam abból a szögből, ahonnan be akartam szállni, úgyhogy jól jött az asszisztencia. Szerencsére csak felül hiányzott egy tömítés, így pár liter leszívása után ez a probléma elhárult. Sajnos a következő kényszerpihenő már hosszabb volt, ugyanis megadta magát a generátor. Szerencsére pont a nyíregyházi Metro előtt, így éjszakára zárt helyen tudtam hagyni, reggel pedig a feltöltött akkumulátorral hazahoztam.

Természetesen őt is elvittem Szerviznorbi értő szemei elé és az apróbb hibákat folyamatosan javítgatjuk. Nagy gondok nem voltak vele, mert az Újvilágból már felújítva érkezett. A következő OT előtt tervezek egy nagyobb lélegzetű projectet, addig viszont igyekszem minél többet használni és élvezni az időutazást.

Ez volt az első teljes szezonja nálam. (2011.) Sok helyen jártunk: Dunaharasztiban 2X, Császáron és Tapolcán. Megbízhatóan elvitt, hazahozott és még aludni is egész kényelmes benne.

Fórumos identitásom ihlettetése is hozzá kapcsolódik. Útépítésnél a brazil gépsor egyik eleme, úgyis, mint biomechanikus forgalomirányító berendezés leint és a várakozás alatt beszélgetésbe kezd:
"-Oszt', Tesó, ez milyen autó?
-Egy Buick.
-Jó, de Ford vagy mi?"

Elindult a szezon, kitört a szörnyeteg a garázsból. Az első alkalom a Yankeecars Club tavaszi találkozója volt, ahol a kicsit sem részrehajló zsűri-tagjai között Buickbandi-a 60-as évek legszebbje kitüntető címet adományozta.

Mellette a hasonlóképpen maszkulin megjelenésű büszke tulaj.

Erre a szezonra is adódott egy nagyobb ívű project. Nem tudom, hogy amerikai vagy magyar mesterek alkotása-vagy csak egy velencei tükör-volt a mérethibás hátsó híd, de ahogy mondani szokás, "be kell annak mennie, drága volt a lagzi", beszuszakolták. Ez természetesen csak úgy sikerült, abszolút figyelmen kívül hagyták a statika alapvetéseit és minden hozzáért mindenhez, minden ferdén kopott.

Érezte a szerző, hogy nem érdemes megtartani ezt az állapotot az örökkévalóságnak, mert a hegesztési varratokon néhol-sage und schreibe-át lehetett látni. Azért amikor ilyenek kerülnek ki az autóból, hajlamos vagyok hinni, hogy tényleg vigyázza valaki a lépteimet.

DE! Szerviznorbi, mint az autószerelés Hamletje, helyretolta a kizökkent időt és megint egy lépéssel közelebb juttatta az autót a vágyott tökéletességhez.

Az új lengőkarok. Nem volt jó ami benne volt, hát csinált. Teremtett a semmiből. Legyenek lengőkarok! És lőn! Itt is köszönöm!

Ha már van otthon egy Buick, akkor obligát program a császári Buick Weekend. Egyben az új futómű tesztje is volt és jelentem, hogy gyönyörűen siklottunk vele.

Császár óta elő sem hoztam a garázsból, úgyhogy a Budapest V8-ra mindenképp vele akartam menni. Előrelátó ember lévén már kedden rápróbáltam az akksira, ami persze, hogy lemerült. Utoljára feltöltöttem, de tavasszal kap egy újat. Jelzem, ez még ugyanaz, amivel a megpusztult generátorral hazahoztam Győrből.
A hátsó futómű hibáira egy olyan alkalommal figyeltem fel, amikor a tekintetes anyósnakvaló beült hátra. Na most megismétlődött ez a konstelláció és nyekkenésmentesen vette az úthibákat, úgyhogy egy újabb teszttel verifikáltuk, hogy Norbi ismét tökéleteset alkotott.

Petőfi után szabadon. Zola vizuális parafrázisa.