Az én kedvesem több mint két tonnát nyom. Ebből legalább egy tonna a hátsó ajtó. Ha fel akartam nyitni, bizony neki kellett gyürkőzni. A bevásárlóközpont parkolójában - amikor mindenki a farkad méretét vizslatja lekicsinylően, hogy ilyen batár nagy autó kellett neked - határozottan kellemetlen, ha nem bírod elsőre kinyitni.

Nyilván nem Kaliforniában tervezték az ajtónyitó rendszert, hiszen akkoriban még nem Schwarzenegger volt a kormányzó, egyszerűen elöregedtek a gázos teleszkópok. Ki kell őket cserélni, máskülönben nincs dandyzés a parkolóban.

Mi sem egyszerűbb, a Ford Owner Site-on könnyen kikereshető az alkatrész, másodpercek alatt kiderül, hogy postaköltséggel együtt harminchét rugóért könnyebben ki lehet nyitni a csomagtartót, ez persze még mindig nem olyan durva ajánlat, mint ami itthonról érkezik: az összeg elsőre jobban hangzik (huszonöt), de aztán kiderül, ez csak darabja. Ebből pedig kettő kell, ugye.

Az asszonyt meg sem kérdeztem, úgy elhajtott volna a sunyi micsodába. De támadt egy jó ötletem! Beiratkozok vasgolyós edzésre, csak hétezer egy hónap, a két gázteleszkóp árából egy év alatt kigyúrom magam. Ahogy az edzőterem után kutatva böngészgettem a neten, csak rátaláltam egy rendes magyar gyártóra, aki vette a fáradságot és minden gázos teleszkópról típusonként pontos paraméreteket adott meg a honlapján. És milyen érdekes! Az „európai” Ford Transit hátsó ajtóemelő teleszkópja hajszálra ugyanaz, mint ami nekem kell.

Így lett egy havi vasgolyós bérlet helyett két új teleszkópom.

Ha eljöttök valamelyik hétvégén az Auchanba, megmutatom.