A beltér beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen a korábbi képekhez hűen remek állapotban van. Az első üléseken néhány folt van, de remélem egy alapos tisztítással meg lehet tőlük szabadulni.
A 4 db eredeti lábtörlő is nagyon jól jön, hiszen a Base-ből valahogy ezek is elvesztek már azelőtt, mielőtt hozzánk került volna.

Az állítható GT-kormány a tempomathoz tartozó kapcsolókkal, kissé megkopva, de ez sajnos elkerülhetetlen ennyi év használat után.

A digitális műszerfal az egyik legkülönlegesebb része a beltérnek, ami szintén a GT-csomag részét képezte. Szerencsére a teljes kijelző hibátlanul működik, és mint látható az autóban kb. 200 ezer km van, ami nem is olyan sok egy 28 éves autónál.

Az amerikai berettás közösség is csodájára jár ennek a műszerfalborításnak, hiszen akinek volt szerencséje már Berettához, az pontosan tisztában van azzal, hogy 10-ből 9 autóban megtalálhatók a kisebb repedések, illetve az elengedett ragasztó miatti elvetemedés.
Ez a nagyszerű darab megéri, hogy kicseréljem a Base borításával. Persze ez elég komoly munka, de egy ilyen lehetőséget mindenképp ki kell használni.

A középkonzol a karcolások ellenére is szépen mutat, benne az elektromos ablakok kapcsolójával.

A rádió üzemen kívül van, mert az előző tulaj egy modern rádiót szerelt alá, így pedig a teljes kábelköteg át lett alakítva.
Egyébként a rádió a modellhez kapható legkomplexebb darab, ami számos funkciójával még ma is korszerűnek számítana.

Ez a kábelköteg a beszerelt rádióra utal.

Az egyedüli igazán bosszantó dolog az a középkonzolba teljesen "szakszerűen" belevágott kettő lyuk, melyekben kettő szivargyújtó volt, amiből feltehetően az egyik az extra rádió ellátását szolgálta. Sajnos emiatt a középkonzol elég csúnya, de majd valamilyen megoldást találunk rá.

A két említett szivargyújtó.

Az sportosabb ülések párnái is kifogástalanok, csupán a vezetőoldali egyik széle lett kicsit jobban elülve.

A hátsó ledönthető ülésekhez könyöklő is tartozik.
Elnézve az ülést nehéz elképzelni, hogy valaha is utazott rajta bárki.

A jobboldali ajtópanel is patika.

Közelebbről megnézve sem találni rajta hibákat.

A baloldali ajtópanel is kiváló.

Egyedüli szépséghibája a képen látható, amire magyarázatot a mai napig nem találtam.
Ez is a tipikus Beretta-jegyek egyike.

A hátsó panelek közül csak a baloldalin van némi sérülés, de annyira nem szúrja az ember szemét.