No meglett a következő amerikai taliga. Volt már sok-sok autóm, de valahogy az SRT8 mindig egy ikon volt nekem, egy álomautó. Mert a 6.1/6.4 HEMI egy legenda ez tény. Kb mint gyerekkorban az autóskártyában a "mindentvivő" verda. Nekem ez volt a "mindentvivő", mindig minden autómat ehhez hasonlítottam.
Tudom mert volt szerencsém próbálni, hogy az ebben a teljesítmény és árligában játszó európaiak sokkal jobb autók egy amerikainál. Na de én sosem voltam mainstream kedvelő. Ezeknek a béna amerikai dögögnek valahogy íze van, amit egy szuperjó és szupersteril Porsche vagy Audi v. Merci sosem tud számomra átadni.
Tehát az SRT volt az ultimate instant get. De már nem volt hanem van. :)
Sokáig vadásztam a megfelelőt, voltak vakvágányok és egészen bíztató de az utolsó pillanatban elúszó lehetőségek míg egyszer csak beesett a képbe ez a gép és azt hiszem megérte kivételesen türelmesnek lennem.
Ez a példány 2009 év végi gyártású, már facelift-es, kettő tulajdonosa volt előttem, vezetett a szervizkönyve, sérülésmentes és szigorú 64e km-t futott. Tökéletesen gyári állapotú, semmi idióta üvöltő kipufogó, gagyi direktszűrő rendszer vagy befaragott futómű nincs alatta. A beltér is újszerű, szó szerint makulátlan állapotú. Autópályán 150-160-ig avagy kb 3000-es motorfordulatig csendes és békés utazóautó de aztán felette beköszönt a dinoszaurusz üvöltés kint és bent egyaránt, hörög a V8, horkant a kipufogó a váltásoknál és csak megy és csak megy. Ez a motor ebben a kaszniban örömtáncot lejt, kacagva repíti az autót és az utasokat az úton amíg tart az elemózsiája. Külön élvezem, hogy kívülről semmit sem mutat, aki nem tudja, hogy mit kell rajta nézni az nem mondja meg hogy nem egy tucat olajkályha. Volt is már belőle meglepetése néhány autóstársnak.
Hamar barátok lettünk és családnak is tetszik bár az erejét még szoknom kell de egyenlőre örülök minden alkalomnak amikor vezethetem.