Nagyon közel áll hozzám az 1972-73-as Chevrolet évjárat. Az első amerikai autóm kis híján egy ’72-es Impala lett. A bordó négyajtós szedán motor és váltó nélkül várta a jobb napokat, amiket el is hozhatott volna neki valaki, aki nem egy húszéves, közgazdásznak készülő, autókhoz hülye főiskolás.

Minden máshogy alakult volna, ha belevágok. Valószínűleg pár héten belül belebuktam volna, és talán örökre elfordulok az amerikai autóktól, most sem tartanálak fel itt. Az én sorsom jobban alakult, az autóé nem, nem sokkal később szétbontották, de ez már egy másik történet.

Nem tudom, top hányas listát kell írni hozzá, de a ’72-es Chevy még mindig ott van a vágyott autók között. Lehetőleg egy Sport Sedan, azaz egy keret nélküli négyajtós hardtop. Érdekes, ilyet alig találni. Kabrió és kupé feltűnik néha, de mivel ez a generáció a számomra érthetetlen donk stílus alapja, a legtöbbet már betámadták óriás felnikkel, és az égbe emelték. A kevésbé vágyott karosszériaformákat meg valószínűleg elroncsderbizték.

Ez a kombi mindkettőt megúszta, sőt, a születése óta eltelt több mint 40 évet is jó formában átvészelte. Épp annyira használt, hogy ne fájjon az ember szíve befogni a napi közlekedéssel járó harcba. A 400-as motor a 400-as váltóval örök élet, ugyanakkor nem a pénztárca legjobb barátja. A tetőben és a padlóban eltűnő kétfelé nyíló hátsó ajtó látványos megoldás, mindig csodálkozva nézem, ha a közelébe kerülök egy ilyennek.

Megfigyeltem, a furcsaságokon, valami hiányán akad meg általában a szemem egy-egy autó láttán. Itt a fényszórók középvonalától induló hűtőmaszk az, ami egyedi megjelenést ad. Sem az előző, sem a későbbi évjáratok nem operáltak ezzel a design elemmel, pedig épp ez teszi számomra a legvonzóbbá a ’72-est ebben a generációban. Ezt venném ma.

http://www.ebay.com/itm/Chevrolet-Impala-base-Kingswood-wagon-/271983878801