Egy véletlen folytán sikerült rábukkannom erre az autóra, ami az idei dunaújvárosi találkozó egyik csodája volt. Kanadai rendszáma ellenére magyar tulajdonban van, így végre országunkon belül marad a hónap autója cím. Ha minden jól megy, akkor ez jó darabig így is marad.

A tulajdonos egyetlen feltétele az volt, hogy kiléte és az autó tartózkodási helye maradjon titok. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy a Caddy-nek jó sora van, ez talán a képeken is látszik. Két éven belül túlesik egy teljes restauráláson és a ráncfelvarrások után eredeti fényében fog tündökölni.

Nem mintha eget verő szüksége lenne rá, nagyon egyben van, gyakorlatilag hiánytalan. A króm itt-ott megmattult, a fényezés megrepedezett, a lámpabúrák kicsit bepókhálósodtak, az üléskárpit megnyúlt, elérett, de ezek az autó fölött elsuhant 45 év természetes velejárói.

Nem kell komolyan aggódni a belső tér és az említett üléshuzatok miatt. Csodálatos épségben és hiánytalanul élte túl a majd fél évszázadot. A sebességváltó gombja nem eredeti, de itt nagyjából ki is merül a problémás elemek listája. Mindezek ellenére nem kis pénzt fog felemészteni a restaurálás.

Az 5 liter fölötti V8-asról nem tudok mit mondani. Üzemképes, az autó saját lábán állt be mostani helyére. A szokatlan akkumulátor beszerzése ottjártamkor láthatóan jobban izgatta a tulajt, mint a motorral esetlegesen felmerülő problémák. Az óriási autóban szinte eltűnik az egyébként elég tekintélyes méretű motor.

Talán szentségtörés, de nem bírtam megállni, hogy be ne fényképezzek a kasztni alá. Kíváncsi voltam milyen alváz tartja egyben ezt a monstrumot. Hát brutális. Nem csalódtam. A képen ez nem látszik ugyan, de alulról akár teherautónak is nézhetnénk...

De nem az. A gigantikus csomagtartót ennek ellenére jól meg lehet pakolni. A két kis szárny kecsességet ad az óriási vasdarabnak, a tanksapka keresése pedig megfejthetetlen feladványt a benzinkutasnak, ami végül a bal szárnyat lezáró hátsó lámpa felnyitásával oldódik meg. Ott kell ugyanis tankolni.