v8cars.hu | Filmes autók - Eleanor

Filmes autók - Eleanor

Az amerikai filmek egy bizonyos részének van egy különös sajátossága - ha a főhős járművét körültekintően választják ki, az már önmagában is képes eladni a filmet. Azt hiszem ennek bizonyításához elég, ha csak egy járművet emelek ki, egy 1967-es Shelby Mustang Gt500-ast.

Gone In 60 Seconds - Tolvajtempó. Szinte nincs olyan ember, aki ne látta, vagy ne hallott volna a filmről, és függetlenül attól, hogy mi miatt nézte meg, az biztos, hogy egyvalakire sokáig emlékezni fog. Nem, nem Angelina Jolie-ról beszélek.

Mielőtt azonban belekezdenék a film, és persze főleg az autó bemutatásába, következzen egy kis történelmi visszatekintés.

Maga a film, bár ezt kevesen tudják, egy újabb darab a hollywoodi remake-ek hosszú sorában. Az (itthon legalábbis) kevésbé ismert eredetit 1974-ben forgatták le. A film írója, rendezője, főszereplője, producere és fő kaszkadőre egy mániákus autórajongó, bizonyos H. B. "Toby" Halicki gyerekkorától kezdve imádta az autókat. Szegény körülmények között nőtt fel a New York állambeli Dunkirkben, és viszonylag fiatalon Californiába költözött, ahol hihetetlen autóismeretének eredményeképpen már 21 éves korában saját bontótelepet vezetett. 34 éves korára a kemény munka meghozta az anyagi megbecsülést, és Toby belefoghatott egyik nagy álmába, egy autótolvajokról szóló film elkészítésébe.

Bár a forgatókönyv és a színészi alakítások hagytak némi kívánnivalót maguk után, a film mégis azonnal kult-státuszt ért el, és míg elkészítése csak egy millióba került, összesen 40 millió dollárt jövedelmezett. Az okok egyszerűek: Halicki, mint kaszkadőr, végig maga vezetett, a film végső autós üldözős jelenete 40 percen keresztül tombolt a vásznon, az autók Los Angeles megye hét városán száguldottak keresztül, és a készítőknek hét hónapba tellett az üldözést lefilmezni.

A film 95 perce alatt 93 autót törtek totálkárossá - és bár a film szenved néhány folytonossági hibától (lasd: zöld VW a Bullittban) a látvány ezt könnyen feledteti. A "történet" nagyjából hasonló a remake-éhez, bár az eredetiből hálistennek kimaradt a rettenetesen erőltetett morális indok - Halicki és bandája biztosítási tanácsadó álcájuk alatt (lásd: Briliáns Csapda) szorgalmasan dolgozó autótolvajok, akiknek egy megbízás keretében 48 autót kell meglovasítaniuk, és ez nem is okozna problémát, ha Halicki társa egy nézeteltérés miatt nem adná le a fülest a zsaruknak. Mikor tehát Halicki az "unikornist", vagyis Eleanort készül elkötni, a rend derék őrei már készen állnak, és innen elkezdődik a filmtörténet talán leghosszabb autósüldözése.

Mint említettem, Halicki végig maga vezette az autót (sőt autókat, mivel néhány mutatványt a kaszkadőrök némelyike egész egyszerűen nem volt hajlandó elvállalni), ami azonban a remake-kel ellentétben még nem viselte magán Carroll Shelby védjegyét, a kobrát. Az eredeti Eleanor egy 1973-asra fiatalított sárga-fekete 1971-es Ford Mustang Mach 1 klón volt, a Ford széria 351-esével (5751 cm3), négytorkú Windsor karburátorral és Cruisamatic váltóval. A hölgyet 250 órába és 60.000 dollárba került felkészíteni a filmezéshez (ne felejtsük el, hogy 1974-et írunk!).

A karosszériát eltávolítva bukócsöveket építettek minden lehetséges helyre, a sebváltót megerősítették, és egy mozgatható kameraállványt szereltek a hátsó ülésre. Eleanor ezenfelül golyóálló borítást, megerősített alvázat, Goodyear Rally GT gumikat és egy 24 voltos akksit kapott. Az egyik jelenetben egy kaszkadőr elszámította magát, 160 km/h feletti sebességnél elkapta a Ford hátulját, és egyenesen nekiküldte egy villanyoszlopnak. Eleanort mindössze két óra alatt rendbe hozták, és Halicki legnagyobb gondja az volt, hogy sikerült-e felvenni a balesetet. Az emlékezetes ugrást a film végen az eredetiben valóban végrehajtották, az autó 39 métert repült, és 10 méteres magasságot ért el, ami Halickinek komolyabb gerincsérülést okozott, Eleanor azonban a saját lábán távozott a helyszínről!

Toby Halicki szomorú módon a második rész - Gone In 60 Seconds II, The Slasher - készítése közben 1989. augusztus 20-án egy szerencsétlen baleset következtében életét vesztette, amikor egy telefonpózna a kocsijára zuhant. 48 éves volt.

Eleanor azonban hihetetlen módon a mai napig fut, bár a film befejezte óta nem végeztek rajta javítást, csak karbantartást. Időnként bemutatókat tart versenyeken, találkozókon, a fennmaradó időben pedig a Petersen Museumban látható az egyik új Eleanor társaságában, ám ellentétben a Shelby-kkel, belőle csak ez az egy létezik. A remake-kel egy időben kiadták saját videó kazettáját is Eleanor2000 címmel, amin a versenypályán látható amint 160 km/h feletti sebességgel száguldozik, és ami elvileg az Internetről megrendelhető, csakúgy, mint az eredeti Gone. Ha valaki rendelkezik a megfelelő devizaszámlával, akkor az Amazonnál érdemes próbálkoznia.

Ami az új Gone-t illeti, hiába kapott három Oscar-díjas sztárt, új forgatókönyvet és hollywoodi arcpakolást, azt hiszem bátran állítható, hogy az új Eleanor nélkül nem sokra vitte volna. Nézzünk szembe a tényekkel: a sztori rossz volt, a megvalósítás is hagyott némi kívánnivalót maga után, és Delroy Lindon, valamint persze az emlékezetes Vinnie Joneson kívül egyik színész sem hozta igazán a formáját. De természetesen nem is ezért mentünk be a moziba, legalábbis én nem.

Az új filmhez választott Eleanor telitalálatnak bizonyult. Az amerikai autók iránt addig kevésbé érdeklődő közönség egy jó része hirtelen mindent tudni akart az autóról, és sok kissrác változtatta kedvenc autóját Ferrariról Shelby Gt500-ra. A film produkciós tervezője, bizonyos Jeff Mann, aki maga is megszállott fanatikus, eredetileg egy GT40-est szeretett volna (na persze), majd egy Shelby Series I Cobra-t, míg végül megállapodtak egy ’67-es Gt500-asban.

Legalábbis ezt mondták a nézőknek. A filmben ugyanis, talán nem nagy meglepetésre, mindössze egyetlen eredeti Shelby szerepelt, és azt bizony egyikünk sem látta. A Britanny-kék, fehér csíkos 428-as (7014 cm3) Gt500-ast mindössze a hanghatások felvételére használták! A kocsira Corvette oldalkipufogókat szereltek, és hat órán keresztül rögzítettek a motorbőgést, majd ezt kevertek a film alá, így tehát az egyetlen igazi Shelbyt csak halljuk, de nem látjuk.

A többi autó, összesen tizenkettő, "sima", jórészt 289-es (4736 cm3) Mustang volt, amik közül egyet a belső felvételek miatt daraboltak fel, kettőt tettek tönkre az ugratásnál, kettőt a roncstelepen zúztak be. Hét Mustang élte túl a filmezést, némelyiket látványos farolásokhoz, másokat a nagysebességű jelenetekhez módosítottak, ez utóbbiak egy felfúrt 400 lóerős 351-est (5751 cm3) használtak. Mindegyikük első felfüggesztését megerősítették, és ültették, 17"-es Schmidt felniket és P245/40ZR-17-es Goodyear Eagle F1 gumikat kaptak.

Gondolom senkit nem ér meglepetésként, hogy ebben a filmben az ugratást számítógépes trükkel hozták létre, és két részletben forgatták le. Az elugró Eleanor kartondobozok között landolt, míg a leérkezéshez használt modellt egy kaszkadőr ugratta le négy és fél méter magasról kb. 80 km/h-ás sebességnél, de elvesztette uralmát a kocsi felett, és a sávelválasztó betonpalánknak ütközött.

Bár Nicholas Cage valóban vezetett néhány jelenetben, a rázósabb részek felvételéhez egy jobbkormányos Mustangot választottak, hogy a főhős a színészkedésre koncentrálhasson. Jerry Bruckheimer, a film producere is vásárolt magának egy eredeti Gt500-ast, amit a filmbeli mintájára módosítottak, és ami nyilván csillagászati áron cserél majd gazdát néhány év múlva.

Aki esetleg még nem látta a filmet, az ne habozzon. Bár nem valószínű, hogy a drámai és művészeti éhsége ki lesz elégítve, de jól feltekert a hangerővel, az a bizonyos V8-as szinte mindenért kárpótol. A látványról nem is beszélve. És nem, még mindig nem Angelina Jolie-ról beszélek.

Aki még többre kíváncsi, annak ajánlom a következő linkeket:

http://tcotrel.tripod.com/gone/gonein60index.html
http://www.gonein60sec.com
http://www.goneinsixtyseconds.com


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

A lap tetejére